Zene: Jason Walker – Everybody
lies
25. rész
*
Teljes letargiában sétáltam el az utcán a
lakásom lépcsője előtt. Nem akartam haza menni, üvölteni volt kedvem, kisírni a
bánatom. Féltem egyedül maradni, így Jonghyunhoz mentem. Becsöngettem, s mikor
ajtót nyitott, könnyes szemekkel néztem rá.
- Kibum…
mi baj van?
- Én…
én sajnálom, de én… – Odalépett hozzám, és átkarolta a reszkető vállaim.
- Mi
a baj, meséld el…
- Igazad
volt. – Fejem a nyakába fúrtam, míg ő a hátam simogatta, hogy megvigasztaljon. –
Igazad volt…! Te megmondtad, hogy el fogja csavarni a fejem, és olyat teszek
majd, amit nem szabadott volna…
Felzokogtam, ő pedig még jobban magához
szorított.
- Meséld
el, Kibummie…
- Ketten
gyakoroltunk, aztán hozzám ért, mert segíteni akart, és… elveszítettem a fejem,
teljesen kikapcsoltam, aztán… megcsókoltam. – Az utolsó szavakat már a vállába
nyögve mondtam ki, és tovább hullajtottam a könnyeim. – Megcsókoltam, Jonghyun,
és most elveszítettem! Mindennek vége!
- Ne
keseredj el, lehet, hogy még helyrehozhatod!
- Azt
mondta, hogy félreértettük egymást… – suttogtam. – Így fogalmazott.
Elrontottam, Jonghyun, és nem tudom jóvá tenni!
- Gyere
be, főzök egy teát, jó?
- Haza
akarok menni… – Felemeltem a fejem a válláról, könnyeim már a földre hullottak.
– Nem tudom, miért jöttem ide, de most egyedül akarok lenni, és…
- Kizárt
– szakította félbe a mondatom. – Ilyen állapotban nem engedlek haza. Bejössz
szépen, megnyugszol, addig se csinálsz semmi hülyeséget. Ha jól leszel,
hazamehetsz.
- Jonghyun,
kérlek… – zokogtam reményvesztetten.
- Gyere
be. – A vállamnál fogva bevezetett a lakásba és a nappaliban ültetett le. – Maradj
itt, egy perc és jövök – és ott hagyott a szobában.
Nem érdekelt, mennyi ideig van távol…
talán egy perc volt, talán egy óra, nem izgatott. Egyedül akartam lenni és
bámulni magam elé, hogy aztán nyugodtan elmerülhessek és belefulladhassak a
saját szerencsétlenségembe.
Nem kellett senki. Azt kívántam, bárcsak
én is otthagyhattam volna a testem, hogy egymagában viselje el azt a kábító
fájdalmat.
- Itt
is vagyok. Tessék, Kibum, még majdnem forró a tea, idd meg szépen.
Engedelmesen belekortyoltam az italba. A
mozdulataim élet nélküliek voltak, automatikusan emeltem a számhoz az
átmelegedett bögrét, aztán merev tekintettel bámultam újra magam elé.
- Ebben
vodka van.
- Gondoltam,
jót tenne, talán megnyugtatna egy kicsit…
Kisírt szemeimmel rá néztem, aztán
felálltam, majd a bögre tartalmát egyszerre ittam meg. Nem érdekelt, mennyire
égeti a torkom, vagy a nyelvem, csak azt akartam, hogy elfogyjon.
- Key,
hová mész?
- A
konyhába. Gondolom, ott van a többi.
Nem mondott semmit, csak utánam jött és
figyelte, ahogy kitúrom a szekrényből a félig kiürült üveget és egy poharat,
majd nagyokat töltök magamnak. Egymás után három pohárkával húztam le, mielőtt
ránéztem volna.
- Ez
az enyém – lötyögtettem meg a maradékot az üvegben. – Majd kapsz másikat.
- Key,
biztos, hogy jó ötlet ez?
- Bánatodban
piszkosul berúgni? A legjobb. – Töltöttem magamnak még egy kört. – Te is kérsz
esetleg?
- Nem,
és neked se kéne mindet meginnod. Sok az egyszerre…
- Az
engem most nem érdekel! Ki akarok feküdni tőle, hogy addig se gondoljak arra,
mekkora szerencsétlen vagyok… – Nagyon mélyet sóhajtottam. – Borzasztó napom
van, Jonghyun. Egész nap bénáztam az irodában, erre még ezt is elcseszem! Pedig
annyira vigyáztam… annyira odafigyeltem! Erre egy rossz mozdulat, és mindennek
vége. Taemin most már tudja, és egyáltalán nem kér belőle! Basszus, annyira
hülye vagyok!
- Key…
- Igazad
volt, tényleg múlt héten volt az ideális alkalom. És én hülye… elszalasztottam.
Épp egy hete vígan megcsókolhattam volna következmények nélkül… Akkor még
mindig barátok lehetnék, ha szerencsém lett volna, akkor már az enyém lehetne,
és nem érezném úgy magam, mintha kettétéptek volna…
- Key,
fejezd be.
- Nem
tudom befejezni! Szükségem van rá! Szeretem!
- És
akkor most mit fogsz csinálni? – kérdezte egy kicsit ingerülten. – Otthagyod az
iskolát?
- Nem.
Dehogyis. Rendbe kell hoznom, nem hagyhatom ennyiben a dolgot… – nagyot
csuklottam, aztán lehúztam még egy felest. – Valamit ki kell találnom. Meg kell
beszélnem vele.
- Biztosan
jó ötlet ez? Gondolkozz, mi lesz, ha még komolyabban elküld téged?
- Meg
kell próbálnom! Nem hagyhatom ennyiben!
- De
miért nem? Meg fogsz sérülni, Kibum, meglátod…
- Visszacsókolt,
érted? – leheltem. – Amikor megcsókoltam, ő… párszor viszonozta, mintha azt se
tudta volna, mit csinál… mintha próbált volna bekapcsolódni, de az esze
ellentmondott neki. Nem adhatom fel, még egy esélyt kell adnom magamnak.
- De
ha elküld…
- Akkor
elküld! Rosszabb már nem lehet.
Időközben lehúztam még egy pohárkával,
aztán végül még eggyel. Már alig lötyögött valami az üvegben, én pedig kezdtem
érezni annak a hat-hét felesnek a hatását az üres gyomromban és a fejemben.
Talán tényleg hülye ötlet volt néhány perc alatt fél üveg vodkát meginni, de
már nem érdekelt. Csak azt akartam, hogy kikapcsoljon az agyam, és ne kelljen
többet gondolkodnom.
- Addig
kell próbálkoznom, amíg van remény. – Motyogtam akadozva, majd leültem a
konyhaasztalhoz, mert már alig tartott a lábam. – Jonghyun? Vigyáznál rám ma
este?
- Ha
nem kérted volna, is vigyáztam volna rád – homályosan láttam, ahogy
elmosolyodik, és leül a mellettem lévő székre. – De az az utolsó adag vodka itt
marad. Nem kell neked több.
Kuncogtam egyet, aztán komolyan ránéztem:
– Köszönöm. Szerencsém van, hogy ilyen barátom van, mint te… Talán meg is
halnék nélküled.
- Ne
beszélj a halálról, jó? Gyere, feküdj le, utána már semmi sem fog érdekelni. – Átölelte
a derekamat, és az ágyába vitt. – Aludj, Kibum, holnap már jobb lesz.
A szerencse ravasz játékszer, amelyet nem
lehet megfogni, nem lehet irányítani… nem lehet kérlelni… Ő dönt, mikor épp kit választ, kit ölel magához, kit
pátyolgat – és kit taszít a mélybe.
.
8 megjegyzés:
Kettészakadt az idősík o_o
Komolyan XD én az előző verziót szeretem ahol Kibummie boldog kismaci és minden rózsaszín TwT <3
De azért ez a verzió is érdekes, meg kell hagyni Oo'
De én... Na ne már! Szegény Key! Az előző verzió jobban tetszett! Gyorsan hozd a kövit, mert ezt én már nem bírom! Szegény drága Key! :(
most mar vegig ket dimenzioban fog menni? :o vagy az eggyik nem igazi? :o teljesen osszezavarodtam xd mikorra varhato a kovetkezo hogy talan kicsit tobbet ertsek? :3
Na jó.....kezdem nagyon nem vágni a dolgokat....gyorsan rakd össze mer megszakad a szívem Keyért ha ilyen T_T A másik verzió jobban tetszene :DDD
Hamar kövit, vagy meghalok!!
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat. ^^
Igen, két dimenziósan fog futni a történet :D Ketté szakadt a cselekmény, de azt, hogy ez még mit tartogat, azt nem mondom el. :3 Ésésés szerdán hozom a folytatást ^^
Ahhhhhhh.... Minden viláááágooooos. :D
Az az utolsóóóó mondat te. :D
Okés.. Felfogtam.. alternatív végek vannak, leszek vagy csak kettő nem tudom, de eddig okés minden. D:
Úr isten, ez nagyon jó öltet. :D Nagyoooooon tetsziiiiik. :3 Megihletett, de lehet hogy... nem írom meg. xD Nem tudom. :D Túlságosan a tiédre hajazna, azt meg nem szeretném. :3 :D
Ahhh nagyon jó vagy. :D Tetsziiiiik. :D
Azta! Ilyet még nem olvastam eddig. Pedig nagy sci-fi rajongó vagyok. De ez eszméletlen volt. Még csak ma kezdtem el olvasni, de már idáig jutottam. Sajnos most abba kell hagynom, mert ha most nem fejezem be, reggelig itt fogok ülni.
Hát végül csak jól éreztem én, hogy több lesz ebben a történetben, mint egy szimpla szerelmes, őrlődős, lelki vívódás. Nem tudom, hogy láttad-e a Clannad című animét, de tökre az jutott eszembe. És így belegondolva, az előző hozzászólásomban írtam, hogy olyan fura érzésem van ettől a ficc-től, amit nem tudok megmagyarázni. Na akkor is olyan érzéseim voltak, mint amikor ezt az animét néztem. Ha láttad már, akkor tudod, miről beszélek. Ha még nem, akkor meg csak ajánlani tudom, nagyon jó.
Alig várom, hogy holnap délután legyen. 4 után ugyanitt találkozunk! :)
Jaj, Enci, köszönöm :D Nem bánom a kisregényt, mert ezek fel szoktak vidítani :DD Itt válaszolok a két kommentedre egyszerre ^^
Én is mosolyogtam egyet, amikor a 8. résznél írtad, hogy van egy kis misztikus érzésed, furcsa is volt, hogy így "megérezted", pedig semmi jelét nem adta még a fici :'D
Ó, a párosítás nagyon megosztja a közönséget, fogadni mernék rá, hogy volt már, aki emiatt bele sem kezdett xD Amúgy én is nagyon szeretem a "standard" párosokat is, de kacsintgatok a ritkábbak felé is, mert azok pont azért izgalmasak, mert sok újdonságot tudnak még nyújtani. A személyiségeket pedig mindig átformálom, senkinek sem a "színpadi személyiségét adom, hanem elveszek és hozzáteszek egy kicsit, hogy nekem jobban "kézre álljon", és hogy a történethez jobban passzoljon. Itt is ez van, később nem csak kicsit, hanem nagyon el fognak térni a valódi jellemüktől. Annak meg külön örülök, hogy fiúsnak tartod őket, mert régebben elég nehezen dolgoztam férfi karakterekkel, de most, hogy jó hosszú ideje majdnem csak velük dolgozom, most már lányokkal lenne nehezebb írni xD
Azt az animmét pedig nem láttam, de kaptam már egy másik ajánlást is Biankától, egy filmet, azt is megnéztem :D Ennek is elmentem a címét, és jóóóóól megnézem :DDD Amúgy is inkább az olyan animéket/filmeket/sorozatokat szeretem nézni, amit biztos forrásból ajánlanak, úgyhogy nem hagyom ki ^^
Szevasz, a fici tárt karokkal vár téged négykor ;) (Este megyek majd én is olvasni a The Beast-et, tegnap elolvastam másfél fejezetet, és egész éjjel azzal álmodtam, hogy annak a sztoriját összekevertem az új ficim sztorijával, és semmi értelme nem volt... xD)
Megjegyzés küldése