19. rész

Zene: Adam Lambert – Chokehold

http://www.youtube.com/watch?v=vaE_7XLzeQw

19. rész

#

Délután keltem fel enyhe fejfájással. Kimásztam az ágyból, aztán szétnéztem a lakásban. A ruháim szétdobáltam, miután Kibum hazahozott, a dzsekim lazán lógott az egyik szék háttámláján, a pólóm a kanapén volt összegyűrődve, a nadrágom pedig a dolgozószoba közepére volt bedobva. Összeszedtem őket, a szennyesbe vittem, és nekiálltam zuhanyozni.

Eszembe jutott az előző este, mire elmosolyodtam, és hagytam, hogy a meleg víz kicsit áztassa a bőröm. Mikor végeztem, a konyhába mentem, csináltam magamnak egy kávét.

Csendesen elmerültem a gondolataim között, amikor megszólalt a csengő. Felkaptam a fejem, kíváncsian néztem az ajtóra, majd felálltam, és kinyitottam az ajtót.

- Boldog születésnapot! – kiáltotta a vendégem szélesen rám mosolyogva, én pedig boldogan viszonoztam neki a gesztust.

- Szia, Jinki! Gyere be!

Átlépte a küszöböt, aztán már indult volna, hogy megöleljen, de helyette egy kérdés szaladt ki a száján.

- Taemin, miért vagy egy szál alsógatyában? – Homlokráncolva nézett végig rajtam. – Csak nem volt itt valaki az éjjel? – vigyorodott el.

- Nem, dehogyis… csak most keltem fel.

- Na, gyere, hadd öleljelek meg! – és már át is karolta a vállam. – Hiányoztál. Most pedig vegyél fel valamit, megvárlak.

A szobámba mentem, előkaptam egy nadrágot és egy inget, közben Jinki odakintről kérdezgetett.

- Anyáékkal beszéltél?

- Aha, tegnap délelőtt felhívtak, felköszöntöttek.

- Nem mondták, hogy menj haza meglátogatni őket?

- Dehogynem – nevettem el magam.

- És hazamész?

- Nem tudom még… Biztos megint valami ismeretlen lánynak akarnak bemutatni, akivel együtt homokoztam az oviban… – Sóhajtottam egyet. – Ehhez nem sok kedvem van, viszont már jó lenne meglátogatni őket. Nagyon rég voltam otthon…

- Csak mondd nekik azt, hogy megismerkedtél itt valakivel, és majd békén hagynak az óvodás-kori ismerősökkel.

- Akkor kérni fogják, hogy vigyem magammal, és mutassam be nekik… – Megigazgattam magamon az inget. – De lehet, hogy jövő hétvégén hazautazok, majd még meglátom, mennyi melóm lesz.

Mikor kiléptem a szobából láttam, hogy ő már helyet foglalt a nappaliban.

- Iszol valamit?

- Valamit tölthetsz, ami a kezedbe akad. – Bólintottam, és már is a pulthoz sétáltam. – És? Hogyhogy ilyen későn keltél? Voltál tegnap valahol?

- Aha, voltam – feleltem vigyorogva. A hűtőhöz mentem, és töltöttem neki egy kis gyümölcslevet.

- Minhoval?

- Nem, most nem vele. Van egy új táncos a csapatban, ő hívott el.

- Örülök – mosolygott. – Egyébként is többet kéne ismerkedned… vagy csak barátkoznod. Nem tesz jót, hogy mindig egyedül ülsz itthon.

- Sose voltam jó ebben, tudod te is.

- Igen, tudom, de… miért nem keresel már egy lányt? Abban jó voltál. Ahyoung sokszor mondta, mennyire szeretett veled lenni. Vagy már a csajozásba is félsz belevágni?

- Amikor szakítottam vele, akkor is majdnem azt terjesztették el rólam, hogy meleg vagyok… – megforgattam a szemem, amikor eszembe jutottak a régi emlékek.

- Azzal te ne foglalkozz – kezével leintett. – Különben se lenne semmi közük hozzá. Senkinek sem tartozol magyarázattal, szóval foglalkozhatnál egy kicsit többet magaddal. Huszonnégy éves vagy, élj egy kicsit! Munkamániás lehetsz harminc év múlva is, de fiatal már nem…

Elmosolyodtam, majd megvontam a vállam. Tök mindegy, mit mond – gondoltam –, ettől még nem fogom felcsípni az első lányt, aki szembe jön velem az utcán.

- És te hogy állsz? Neked nincs kiszemelted?

- A múltkor együtt ebédeltem az egyik kolléganőmmel – mosolygott. – Gyerekorvos, és nagyon kedves. Na meg csinos. Gondolkodtam már rajta, hogy megint el kéne hívnom.

Finoman meglöktem a vállát, ő pedig nevetve ivott bele az italába.

- Ó, majdnem el is felejtettem! – A fejéhez kapott. – Vettem neked ajándékot!

- Ajándékot?

- Persze. – A kanapé mellé hajolt, és felvett egy ajándéktasakot a földről. – Isten éltessen!

Kipakoltam a tartalmát az ölembe – két doboz volt benne, az egyik egy parfümöt rejtett, a másik pedig ékszeres doboznak nézett ki. Kinyitottam, és egy fülbevaló volt benne.

- Azta… – suttogtam. – Ez nagyon tetszik, köszönöm!

- Már régen megvettem, csak mostanáig tartogattam. Gondoltam, hogy örülni fogsz neki!

- Eltaláltad! Ki is cserélem… – szóltam, és már indultam is a dolgozószobába a tükör elé.

- Micsoda táncterem! – hallottam az ajtó felől Jinki hangját, aztán már a tükörben is láttam őt, ahogy bejött, és alaposan körülnézett.

- Bemutatom a dolgozószobám – vigyorogtam hátra a vállam fölött. – Két hónapja rendeztem be. Mit szólsz?

- Azt hogy jó régen nem voltam nálad – nevetett. – Nem éppen a hagyományos értelemben vett dolgozószoba, de tetszik.

- Te vagy a második, aki látja.

- Ki volt az első?

- Kibum. Az új táncos, akivel tegnap elmentünk iszogatni. De hyung… – szólaltam meg tétován – ugye most nem sietsz a kórházba?

- Nem, ma szabadnapom van.

- Akkor menjünk el valahová! Olyan rég nem láttuk egymást, és ki tudja, mikor találkozunk ez után legközelebb.

- Oké, hová szeretnél menni?

- Csak induljunk el valamerre, a többit majd kitaláljuk.

- Rendben, húzd a cipőd.

 .