Zene: Miyavi – Horizon
35. rész
*
A taxiban ülve
Taemin izgatottan harapdálta a szája sarkát.
- Mi az? Izgulsz?
- Nem – felelte. – Oké, egy nagyon kicsit.
- Ez édes – kuncogtam, s finoman megsimítottam a
kézfejét. – Egy perc, és ott vagyunk.
Hamar elszállt
az az egy perc, és máris a kocsma előtt voltunk. Taemin nem hagyta, hogy
fizessem a taxit, úgyhogy gyorsan odaadta a sofőrnek a pénzt, és már ki is
szállt utánam. Néhány ujjamat a tenyerébe csúsztattam, óvatosan megszorítottam
a kezét, és húzni kezdtem magam után. Beléptünk az ismerős ajtón, aztán a
belsőbb részek felé indultam, mikor a fejek között felismertem a közeledő
Jonghyunt. Szélesen elvigyorodott, amikor meglátott.
- Végre megvagy! – kiáltotta pár méter
távolságról. – Épp érted indultam! Taemin hol van? Ugye nem hagytad otthon?
Oldalra léptem,
hogy ő is láthassa a hátam mögött ácsorgó fiút. Jonghyun egy pillanatra
meglepődött, aztán kikerülte a köztünk álló embereket, és megállt előttünk.
Bólintottak, majd bemutattam őket egymásnak.
- Örülök, hogy végre találkozhatok veled – szólalt
meg Jonghyun a kézrázás után. – Kibum sokszor mesélt rólad.
- Rólad is – mosolyodott el Taemin is.
- Te pletykás vénasszony… – Jonghyun jól oldalba
bökött. – Gyertek! A többiek megbeszélték, hogy ereszd el a hajam-bulit tartunk, ha nem jöttök, és Mir már meg is
vette magának a kezdő löketet.
- Szerintem neki tökmindegy hogy jövünk-e, ő a
múltkor megmondta, hogy következő alkalommal feladja a májának a leckét…
Taemin halkan
kuncogott egyet mellettem, aztán kicsit biccentettem felé, jelezve, hogy
menjünk tovább. A szokott helyen ültek a többiek. Jonghyun előttünk ment,
odasietett az asztalhoz, felkapta a sörös poharát, és belekortyolt. Mikor a
fiúk megláttak engem, és a hátam mögött látták fel-fel bukkanni az
ismerős-ismeretlen arcát is, hangosan köszöntöttek minket.
- Sziasztok! Bocsi a késésért, volt egy kis dugó –
magyaráztam, majd az ujjaim között tartott kezet kicsit előrébb húztam, és
magam mellé vezettem őt. – Mindenki, bemutatom Taemint. Taemin, ők itt
Jaejoong, Mir, Jokwon és Jonghyun, de őt már ismered.
Barátságosan
bólintott feléjük.
- Imádtam, ahogy táncoltál! – Jokwon némi
csodálattól és alkoholtól csillogó szemekkel szólt Taeminhez. – Lenyűgöző volt!
- Köszönöm – mosolya kiszélesedett, majd mikor a
másik három srác is helyeselni kezdett, mintha el is pirult volna. A fiúknak
pillanatok alatt sikerült zavarba hozniuk őt egy kicsit. Megsimítottam a
kézfejét, amitől egy pillanat alatt összeszedte magát és rám mosolygott, s
mikor mindenki gyorsan túllépett ezen a kis momentumon, Jonghyun szólalt meg:
- Üljetek le!
- Vettünk nektek is piát! – újságolta Mir.
- És még van egy kis meglepim is! – tette hozzá
Jokwon, és már nyúlt is a fél decis poharak után, hogy mindenkinek töltsön. – Kérem
a többi poharat is, koccintunk!
- Én nem kérek abból az… izéből… – Mir a száját húzva
méregette az üveget.
- Azt nem kérdezte senki, úgyhogy add a poharad.
- Mi van benne? – kérdeztem. A színe alapján valami szokatlan dolog lehetett…
- Szerinte koktél – Jaejoong a fejével intett
felé –, szerintünk minimum koboldhányás.
- Ne sértegesd a házi receptem…!
- Komoly szakértelem kell ahhoz, hogy minden
italt összekeverj, amit otthon találsz…
- Van benne egy kis extra is. Ízesítettem – mondta
büszkén, miközben serényen töltögette a kis poharakba.
- Fel kéne hagynod a mixerkedéssel… – jegyezte
meg Mir is.
- Na fogd be, és idd meg szépen! – Ellentmondást
nem tűrően odatolta elé, majd mindannyian megkaptuk a sajátunkat. – Akkor
igyunk az ifjú párra!
- Mi ez már? Nem vagyunk házasok!
- De ifjú pár vagytok! – Jaejoong egy
kacsintással emelte fel a poharát. Taemin félhangosan felnevetett mellettem, de
ő is felemelte a sajátját, aztán óvatosan beleszagolt.
- Gyorsan idd, akkor nem olyan szörnyű – tanácsolta
neki Jonghyun az orra alatt motyogva, de épp elég hangos volt ahhoz, hogy
mindenki hallja. Végül mindenki a lehető leggyorsabban felhajtotta az italt,
aztán fintorogva összenéztünk az asztal fölött. – Fúj, ez…
- Ez tényleg koboldhányás… – jegyezte meg Taemin
egy fintor kíséretében, és már nyúlt is a sörért, hogy leöblítse. A többiek
felröhögtek a megjegyzésen, én pedig vigyorogva követtem az ő példáját, és
nagyot kortyoltam a sörbe.
- Én határozottan bírlak téged! – kiáltott fel
Mir, s már nyúlt is Taemin felé, hogy adjon neki egy öklös pacsit. – Na és?
Milyen Kibummal?
- Hát… egyelőre még szokom a helyzetet, de jó.
A többiek
sejtelmesen összenéztek, míg én mosolyogva a számat harapdáltam. Taemin keze a
combján pihent, így nem volt nehéz megérinteni, és végig simítani az ujjait.
- És neked, Key? – Már megint Mir hangja
szakította meg a pillanatot.
- Minek kérdezel olyat, amire úgyis tudod a
választ?
- Ó, értem, szóval elképesztő. – Elismerően
bólogatni kezdett. – Meg várj, melyik szót is szereted még nagyon? Áh, megvan, őrületes, ugye ez az?
- Most mit szekálod? – Jaejoong a vállára csapva
szólt rá. – Olyan érzéketlen vagy, nem is gondolsz arra, milyen örömmel mondta
nekünk, hogy mik történtek… Komolyan, Mir…
- Pedig képzeld el, Taemin, milyen aranyos volt,
amikor rólad mesélt!
Azt hittem,
pofán csapom őket… aztán megszólalt Jonghyun is.
- Ugyan, kérlek, ti a fenekekről szóló magasröptű
beszélgetésünket nem is hallottátok…
Taemin ekkor
már hangosan röhögött a négy mókamester cirkuszán.
- Mi az, Kibum, jól érzed magad?
- Égek, mint a rongy…
- De Taemin jól szórakozik!
- Ne aggódj, nem ciki – az említett a vállamra
tette a kezét, és úgy beszélt hozzám. – Gondolj arra, hogy, te, ha akartál
volna, se tudtál volna ennyi infót ilyen gyorsan elmondani – újfent a markába
kuncogott.
- Ezek a barmok fél perc alatt elmondták az
elmúlt egy hónapom! – A szemem forgatva sóhajtottam egyet, aztán a többi
jómadárra néztem. Úgy csillogott a szemükben a gonoszkodás utáni vágy, hogy már
én se bírtam megállni nevetés nélkül. – Akkora seggfejek vagytok, hogy azt
tanítani kéne.
- Gyere, Key, igyál! – Jokwon lendületből
koccintott a kezemben tartott pohárral, és röhögve kiitta a maradékot a
sajátjából, majd megint Taemin szólalt meg.
- Azért kíváncsi lennék arra a fenekes
beszélgetésre…
- A lényeg az… – sietve kaptam Jonghyun arca
után, hogy befogjam a tenyeremmel a száját, de túl gyorsan elhajolt –… hogy Key
már az elején kifejezte tetszését a hátsó feled iránt.
- Nincs ezen mit szégyellni, Key!
A többiek
tovább röhögcséltek, míg én rácsaptam egyet a legjobb haverom vállára, aztán
méltóságteljesen visszafordultam a kis csapat felé, közben Taemin holdacska
alakú nevető szemeibe néztem. – Ami igaz, az igaz.
- Akkor volt értelme annak a sok táncolásnak – felelte,
és újabb kortyot nyelt a söréből, mikor Jokwon szólalt fel:
- Hé, én is táncolok, akkor az én seggem is
díjnyertes!
- Ja, csak a tiéd pont nem érdekel!
A mondatomat
követően a másik három srácból kitört a nevetés, majd hasonló hangulatban
folytatódott az este, s úgy tűnt aznap senki se szándékozott józan maradni.
.
7 megjegyzés:
Ez nagyon jó rész volt! :D Szegény Key XD Taemin jobban viselte a találkozást, mint ő XD
Jajjjj a sok marha xD sejtettem, h nem fogják szegény Keyt békén hagyni :D ilyenek a legjobb haverok :DDD
Minnie meg milyen jól viseli :D Remélem széép folytatása lesz ennek az estének ^^
Hát erre most nem tudok mást írni, csak, hogy irtó édes lett! Meg zabálom őket! :) DE amúgy ismervén a "kedves barátokat" Key mégis mire számított??? :) Hamar folytasd! Én már nem tudom eldönteni, hogy melyiket is várom jobban a boldogabb vagy a szomorúbb részeket! Pedig inkább happy-s vagyok! :) De ennek valahogy a másik fele is magával ragadott teljesen! :)
Jaj már úgy vártam ezt a részt XDD annyira bírtam ahogy szívatták Keyt, ezek a kis kópék XD El tudnám őket "nézni" egy darabig, de csak úgy simán, úgy is, hogy minden happy. Nem történik semmi különös de még így is ugyanúgy iszom a szavakat és csak olvasnék, olvasnék tovább ^^ <3
Hű, nagyon köszönöm a véleményeket, baromi jól estek ^___^ :3
Annyit írtam már a történet alapötletéről, meg a fantasy-ra, sci-fi-re hajazó vonásairól, hogy közben elfelejtettem írni a karakterekről, meg az épp aktuális történésekről. :) Na szóval, ez a rész nagyon aranyos lett. Key-t nagyon bírom, olyan kis vicces, amikor a többiek szórakoznak rajta. Szinte látom, hogy zavarba jön. Taemin nagyon cuki, és valahogy mióta Key-jel van, kissé cukibb is, mint volt, meg mint amilyen a másik szálon. Ott sokkal komolyabb, vagy nem is ez a jó szó. Nem tudom. Más. De nagyon szeretem őket együtt amúgy. És egyre jobban megszokom JongKey hiányát. Ami azért is lehet, mivel van benne JongKey, csak nem a romantikus fajta, hanem legjobb barátok. Szóval megmaradt a szoros kapcsolat közöttük. :) TaeKey-t pedig egyre izgalmasabbnak találom.
A társaság többi tagja is irtó jó fej. Annyit hülyülnek és Taemin annyira jól reagálja le a dolgokat.
Viszont van egy valaki, aki nagyon izgatja a fantáziámat. És az Minho. Érdekes a karaktere. Mondjuk szinte semmit nem tudunk róla, de már az elején olyan kis gonosz, lilás köd lengte körül. Tudod, mint a mesékben a főgonosz királynőt/boszorkányt, aztán felhangzik a gonosz kacaj. Na jó, nem ennyire durván, de a Taemin-nel közös múltjukból kiderültek még jobban rátettek egy lapáttal.
Mondjuk valahogy olyan érzésem van, hogy ezt szándékosan csinálod. Vagy ha nem is szándékosan, de mindenképp van benne egy ilyen. Arra gondolok, hogy bemutatsz egy karaktert, nevezzük Minho-nak, és mondatsz vagy csináltatsz vele vmit, amitől lesz egy első benyomásunk, és utána bármit tesz, bennünk csak ezt erősíti. Végig olyan érzésem van/volt, hogy Minho múltjában van valami sötét, és hogy fog tenni valamit, és erre a Taemin volt barátnőjével kapcsolatos dolog csak ráerősített. Hogy ott is tuti gonoszkodott, közben meg eljátssza a rendes kölyköt. De most meg az jutott eszembe, hogy lehet, hogy ő egy tök egyszerű, rendes kölyök, és csak tetszik neki Taemin. ÉS semmi hátsó szándéka nincs Kibummal kapcsolatban sem, csak tök rendes és aggódik. De ilyen alapon meg a többi karakter is lehet megtévesztő. Mondjuk Jonghyun. Az elején volt bennem egy olyan, hogy titkon szereti Key-t. Most már kevésbé, de azért nagyon gyanús néha a viselkedése. Nem azért, mert olyan jó barát és ezt túlzásnak érzem. Mert elhiszem, hogy valaki ennyire törődik a barátjával. Csak valami miatt ezt érzem. ÉS nem arra gondolok, hogy szereti Key-t . Nem tudom. De lehet, hogy már én vagyok paranoiás. :)
Mindegy. Ezzel az egésszel azt akartam mondani, hogy olyan, mintha szándékosan játszanál a szereplőkkel, illetve az olvasóid véleményével. Nem tudom, mennyire fogalmazok világosan. Mert egyértelmű, hogy minden író alakítja az olvasóinak véleményét a történésekkel, és teszi mindezt szándékosan, de nálad még többet érzek ebből. Lehet a két idősík megzavarta a fejem. Kicsit olyan az egész, mintha konkrétan rám is hatással lenne a párhuzamos idősík dolog, mintha megzavarná a tisztán látásomat. Minden annyira zavaros. És én rendkívül élvezem ezt. :)
És most megyek és elásom magam, annyi zagyvaságot hordtam itt össze. :)
"Arra gondolok, hogy bemutatsz egy karaktert, nevezzük Minho-nak, és mondatsz vagy csináltatsz vele vmit, amitől lesz egy első benyomásunk, és utána bármit tesz, bennünk csak ezt erősíti." - Telitalálat xD Ez a "ki megtévesztő és ki nem"-eszmefuttatás pedig jogos és vicces egyben :D Most téged is jól elgondolkodtattalak :'D
És nem hordtál össze zagyvaságot, tényleg ezt csináltam, amit itt leírtál. Két oka volt, amiért ennyiféleképpen írtam le a szereplőimet: az egyik, hogy minél több oldalukat megismerjék az olvasók, a másik, hogy ezzel azt is lássák az olvasók, hogy nincs olyan, hogy jó és rossz karakter, hanem helyzettől függően mindenki mindegyik.
Megjegyzés küldése