2014. február 24., hétfő

39. rész

Zene: Thriving Ivory – Flowers for a ghost (I'm only human)

39. rész

*

Még aludt. Oldalra volt fordulva, az arca épp az enyémmel szemben volt, úgy tűnt az ajkai kiszáradtak és vörösebbek lettek a sok alkoholtól. Közel csúsztam hozzá, apró puszit adtam a szájára, amitől a szemhéja remegni kezdett, majd álmos lassúsággal kinyitva rám nézett.
- Key…
- Jó reggelt!
- Hmm… szia. – Megdörzsölte a szemeit, és kicsit körbe nézett. – Hol vagyunk?
- Nálam. Nagyon részeg voltál, és messze is laksz, úgyhogy úgy gondoltam, felhozlak. Remélem, nem baj…
- Nem, dehogy – mosolyodott el. – Sosem voltam még nálad.
Megcirógattam az arcát, aztán a fedetlen vállát is, ő pedig mélyet sóhajtva élvezte a gyengéd kényeztetést.
- Hogy vagy?
- Fáj a fejem, és ködösek az emlékeim…
- Mire emlékszel?
- Sokat ittunk és hülyéskedtünk, és én nagyon jól éreztem magam – elmosolyodott, majd folytatta. – Emlékszem, hogy valamilyen ivós játékot találtunk ki, de nem tudom, ki nyert, aztán… lesmároltalak… elég gátlástalan voltam. Meg volt valami Jonghyunnal kapcsolatban…
- Áh, a lényegre azért emlékszel… – kuncogtam egyet.
- Ugye neked Jonghyun nem az exed, vagy valami? – kérdezte hirtelen.
Nevetnem kellett.
- Nem. A legjobb barátom. Mindig is az volt.
- Szóval semmi több, igaz?
- Féltékeny vagy rá?
- Annak kéne lennem? – vigyorodott el. – Emlékszem, hogy valamiről beszéltek a többiek, de nem tudom, mi volt az… – Érdeklődően felpillantott rám.
- Hát ez… ez egy régi történet… ő volt az első srác, akit megcsókoltam – ismertem be, mire Taemin szemei kikerekedtek. – Részeg voltam, és depressziós, mert hiába segítettek a fiúk, szörnyen ment a csajozás.
- És ezért megcsókoltad a legjobb haverodat?
- Hát… igazából én nem is emlékszem rá, most nemrégiben tudtam meg, hogy ez megtörtént. Piszkosul részeg voltam, teljes képszakadás volt az az este… – elnevettem magam, és a tarkóm kezdtem vakargatni. – Ráadásul ő sem azért haragudott, mert megtörtént, hanem azért, mert kiment a fejemből.
Mindketten felnevettünk.
- Szerinte sértő, hogy elfelejtettem – kuncogtam. – Úgy csinál, mintha csak ezt az egy dolgot felejtettem volna el arról az estéről…
- Hát… – fészkelődni kezdett mellettem, felém fordult, és közelebb hajolt. Huncutul mosolygott az orra alatt. – Én is sértőnek találnám, ha az első csókunkat elfelejtenéd…
- Azt sosem fogom elfelejteni!
Újra közel merészkedtem hozzá, és egy rövid csókot adtam, s mikor elváltam tőle, a tekintete a takaró felé fókuszált – vagyis inkább saját maga felé. Felemelte a takaró szélét, és benézett alá.
- Jesszus, ugye, nem…? – Egy pillanatig rémült volt a tekintete, majd ellágyultak a vonásai.
- Mi az?
Sóhajtott. – Azt… azt hittem, meztelen vagyok… – arcát a kezeivel takarta el, majd halkan nevetni kezdett, és én sem bírtam megállni. – Mégsem emlékszem mindenre, Kibum, bocsánat! Nem tudom, hogy jöttünk haza…!
- Tényleg nem? Pedig elég heves voltál, alig bírtam leállítani magam… – A kezét továbbra is az arcára szorította, s oldalra fordulva fúrta a fejét a vállamba. – Most szégyelled magad?
- Igen…!
- Hát ne tedd! – A fél kezét elemeltem az arcától. – Eszméletlen jó volt, de megígértem neked, hogy mindenre adok neked időt, úgyhogy leállítottalak. Kétszer is. És nehogy azt hidd, hogy könnyű volt!
- … Bocsánat…
- Semmi gond, ettől még örültem neki – vigyorogtam rá. – Mindig örülök neki.

#

Kibum kiment a konyhába reggelit készíteni, én pedig visszavettem az előző napi ruháimat. Kisétáltam utána, és végre szétnéztem a lakásában. Nagyobb volt az enyémnél, otthonosan éreztem magam benne, főleg, amikor megéreztem a reggeli illatát, amitől egy nagyot kordult a gyomrom – még ő is meghallotta.
- Hát te már fel is keltél? – kérdezte. – Akkor hogy lesz így ágyba-reggeli?
- Ágyba-reggeli?
- Igen! Feküdj vissza!
- De már felöltöztem – mutattam a ruháimra.
- Hm… nagy kár.
Elvigyorodott, majd én is. Kicsit meglendült a fantáziám a célzását követően, ahogy láttam, ő sem volt ezzel másképp, de a gondolataimnak nemet kellett mondanom.
- Sajnálom, de ma délután dolgoznom kell a koreográfiákon. – Közel mentem hozzá, és a vállát megsimítva próbáltam éreztetni vele, hogy tényleg így érzek. – Legközelebb tovább maradok, ígérem.
- De reggelire még maradsz? – A szemembe nézett. – Ugye maradsz?
- Persze, annyira azért nem sietek – rámosolyogtam, ám félbeszakította a pillanatot a telefonom csörgése. – Bocsánat, ezt felveszem. – Gyorsan előkaptam a zsebemből a készüléket. – Á, szia, Jinki! Történt valami?
- Nem, inkább az érdekel, veled mi van. Merre vagy?
- Kibumnál. Tegnap buliztunk egyet a haverjaival, és még nem jutottam haza.
- Ottalvós-buli, hm? – hallottam a hangján, ahogy nevet. – Milyen volt?
- Jó. Most keltem fel nem rég. Kicsit másnapos is vagyok igazából… – hallottam, ahogy kuncogott egyet. – Anyáékkal mi a helyzet?
- Jól vannak, bár hiányoltak téged a családi eseményről. Azt kellett hazudnom nekik, hogy kőkeményen dolgozol a hétvégén, és egy perc szabadidőd sincs, erre te meg másnaposan henteregsz valahol…
- Hé, nem hentergek sehol! – nevettem.
- Értem én. Üdvözlöm a… barátodat… vagy hogy is mondjam…
- Ez a szó megteszi – jót mosolyogtam azon, mennyire zavarba jött egy pillanatra. – Én is anyáékat.
- Átadom. Jó legyél, öcsi! És tessék dolgozni, mert utálok hazudozni. De ne vidd túlzásba, ne legyél munkamániás…
- Jó, rendben, értem, mit akarsz. Jó leszek. Szia!
Kibum már a tányérba tette a tojást, amikor befejeztem a beszélgetést. – Ez gyors volt. Ki volt az?
- A bátyám, és mellesleg üdvözöl.
- Neki hazudtad azt, hogy jó leszel? – kérdezte huncut mosollyal az orra alatt.
- Héé! Nem hazudtam, tényleg jó szoktam lenni!
- Aha… csak az alkohol rossz. – Továbbra se tűnt el a sejtelmes vigyor az arcáról. Közelebb lépett, és átölelte a csípőmet. – De nem baj, nekem tetszett a rossz éned is. Iszogathatnánk máskor is…
- Rendben, iszogassunk – feleltem, mire meglepetten vonta fel a szemöldökét.
- Tényleg?
- Persze. De majd máskor, mert egyelőre rengeteg dolgom van – mondtam, majd elmosolyodtam. – Gyere, együnk! Már nagyon éhes vagyok, és eszméletlen jó illata van!
 .

4 megjegyzés:

Kaida írta...

Olyan aranyosak :) Bár az kicsit meglepett, hogy Taemin ilyen könnyen kezelte ezt az ottalvást XD

KeyGiCat írta...

Megfalom őket :3333 Annyira cukik :)))Örülök, h Tae ilyen laza :D ♥

Park Il-Joon írta...

Annyira könnyed, szívmelengető~ <3 ^^

Ence írta...

Hát ez most jól esett! Taemin milyen kis szégyellős! Egyem meg! Key meg olyan kis gondoskodó vele...

Megjegyzés küldése