*
- Figyelj
már, Key… – Mir a vállam bökdöste, hogy odafigyeljek rá. – Mondtam már neked,
hogy… te tökre perverz vagy?
Felvontam a szemöldököm, és meredten
néztem rá. A tekintetem már nem volt tiszta, ahogy az övé sem… túl sokat
ittunk, és már nem voltunk a helyzet magaslatán.
- Mondod
ezt te, aki legutóbb rám akart mászni…
- Hogy
mi van? – kérdezte Jokwon, aki már az asztalról kaparta fel magát.
- Nem
emlékszel? – Jonghyun felé fordította a fejét.
- Jaj,
Kibum, azt csak viccből mondtam! – Mir kissé ijedt arckifejezéssel mentegetőzni
kezdett.
- Nem
úgy tűnt – feleltem, és jó erősen megböktem a combját, mire felszisszent.
- Tökmindegy,
attól még perverz vagy… Belezúgtál a tanárodba, ember! Ez szerinted nem…
mocskos egy kicsit?
- Jaj,
hagyjál már!
- De
te mondtad, hogy szerelmi bánatod van – megfogta a vállam, és úgy dumált nekem.
– Meg azt is, hogy az a fiatal csávó…
- Tévedsz,
Mir, azt Jonghyun mondta – szólt közbe Jaejoong is.
- Hát
te meg mér’ nem iszol? – emelte rá ködös tekintetét Jokwon. – A fesztiválon is
tök józan voltál!
- Igazad
van… Oké, fiúk, még most szólok, hogy legközelebb én rúgok be, és ti visztek
haza engem!
- Jól
van – morogtam oda neki –, majd legközelebb. Jonghyun, ha megkérhetlek, hívj
meg engem valami erősre.
- Minek
az neked? Nagyon ki fogod ütni magad.
Felé fordultam, és a nyakába
kapaszkodtam.
- Azért,
drága barátom, mert Mir már megint leelőzött, és nem bírom hallgatni a részeg
szövegeit. Vagyis nekem is kell még egy kis ez-az, hogy szót tudjak érteni
vele.
- Aztán
meg vihetlek haza, ugye? – sóhajtott, de már nyúlt is a farzsebébe a
pénztárcájáért.
- Aaa…
aha. Na, de siess, szükségem van arra az italra!
*
Csörögtek a kulcsok a kezemben. A
derekamat egy erős kar tartotta, nehogy elhasaljak a saját lábaimban.
Szerencsére a lakásom ajtaja közel volt a lifthez, így nem kellett már sokat
cipelnie.
- Jonghyun…
itt lakok, ugye?
- Igen,
itt, de… Key, kapaszkodj egy kicsit a falba, majd én kinyitom az ajtót. Úgy
gyorsabban bejutunk.
- Álmos
vagyok… – sóhajtottam.
- Mindjárt
alhatsz. – A kulcsokkal babrált, aztán kinyílt az ajtó, én pedig elrugaszkodtam
a faltól. – Gyere – mondta, és újra átölelte a derekam, hogy be tudjon vinni az
utcai lámpák gyenge megvilágításában fürdőző lakásomba.
Magához szorított, becsukta az ajtót,
aztán utánam kapott, amikor lazítani kezdtem a szorításán. Talán azt hihette,
megint eldőlök, de csak a dzsekimtől próbáltam megszabadulni.
- Várj,
segítek – suttogta, aztán a vállamtól kezdve letolta rólam a ruhadarabot.
Elengedett, hogy felakaszthassa a fogasra, ám addig én tovább folytattam, amit
elkezdett. Megmarkoltam a pólóm alsó szegélyét, és meglepően egyszerűen
lehúztam magamról, aztán a földre dobtam. – Key, már megint kezded…?
- Micsodát?
- A
vetkőzést. – A fejét ingatta, aztán felkapcsolta a villanyt. – Így. A sötétben
még a végén pofára esnél…
- Dehogy
esek pofára! Nézd! Még táncolni is tudok! – és már kezdtem is bemutatni neki a
legutóbb tanult elemeket, s csak alig párszor szédültem meg, egyébként egész stabilan
álltam a lábamon. Mozgattam a csípőm, a kezem, a lábam, már szinte megvadultam,
amikor Jonghyun szaladt felém, hogy elkapjon. Nem sokon múlt, hogy nem vertem
be a fejem a konyhapultba.
Először fel se fogtam, mi történt… A
földön ültem, szinte feküdtem, a kezei a hátamat fogták. Ő fektetett le a
csempére, miután elkapott, hogy ne tanyáljak akkorát… Sóhajtottam egyet, és
Jonghyunra emeltem a tekintetem.
- Ó, én hősöm…
- Ezt
a táncikálást most inkább hanyagoljuk, rendben? Majd holnapután táncolhatsz.
- Holnap
nem? – nagy, őszinte szemekkel néztem rá.
- Holnap
nem mész suliba, ráadásul szerintem iszonyú másnapos leszel…
Kicsit feljebb ültem és gyorsan
megpusziltam az arcát, amit ő már végképp nem tudott hová tenni. Nem húzódott
el, csak felemelte a szemöldökét, és úgy nézett vissza rám.
- Megcsókolhatlak?
A szemöldöke még feljebb szaladt a
homlokán.
- Miért
akarnál te engem megcsókolni? Nem volt elég a múltkori?
- Azért…
azért, mert Taeminnie-t sosem fogom… – Egy hosszú sóhaj hagyta el a számat.
- Azért
nem fogod, mert nem is akarod.
- De…
nagyon is akarom… Ha most itt lenne, én…
- Ne
részletezd, mit csinálnál vele, ha most itt lenne. Ennyire azért nem érdekel a
magánügyetek. Inkább gyere, segítek felállni.
- Te
nem tudod, milyen nekem… – nyögtem, ő pedig a karom alá nyúlt, és óvatosan
felhúzott a földről. – Nem tudod milyen, amikor odáig vagy valamiért, és tudod,
hogy soha nem lesz a tiéd… Téged még soha nem utasítottak vissza!
- Gyakorlatilag
még téged sem.
- Nem
is akarom, hogy visszautasítson. Akkor… akkor minden tönkremenne – méláztam. – De
Jonghyun, én… én annyira szívesen elmondanám neki, annyira szeretném, hogy
tudja, de nem lehet. Úgyhogy jobb, ha elfojtom…
Sajnált, amikor rám nézett. A fejemhez
kaptam, szédültem, sőt, szégyelltem magam, amiért hangosan, szinte kiabálva
adtam ki előtte mindent, ami nyomta a lelkem. Kótyagosan ránéztem, már a
fáradtságtól is zúgott a fejem.
- Álmos
vagyok, Jonghyun… Kibummie álmos – ásítottam egyet, és a szobám felé indultam,
ő pedig jött utánam, nehogy megint elessek. – Szia, Ágyikó, megjöttem! – kiáltottam
be a küszöbről, aztán előre siettem, és rávetettem magam.
- Key,
jól megleszel? – Jonghyun leguggolt a térdem elé, onnan nézett fel rám, amikor
újra felültem. – Nem vagy rosszul?
- Nem,
jól vagyok… de… nem alszol itt velem?
- Nem.
- Miért?
- Azért,
mert itt lakok három sarokra, meg azért is, mert holnap fél kilencre dolgozni
kell mennem, és ha itt maradok veled, az biztos, hogy elkések. Mellesleg holnap
te is dolgozol, úgyhogy szedd össze magad addig.
- Aj,
jól van… – nyögtem, és újra hanyatt dőltem.
- Holnap
reggel egyél egy szendvicset, különben meg fogsz halni az irodában.
- Oké,
apu…
- Az
ajtót bezárom, a kulcsot pedig bedobom a levélnyíláson. Ott majd megtalálod. Jó
éjszakát, Kibummie, pihend ki magad!
- Te
is… és köszi, hogy vigyáztál rám…
.

3 megjegyzés:
Jaaaaj Istenkém. *.* :-D Kibummie olyan cukika részegen. *.* Zabálni való <3 Jonghyun pedig olyan kedves, hogy ennyire figyel és vigyáz rá. Nagyon aranyosak együtt.
Szegény Kibum... Én úgy sajnálom. És részben megértem, hogy miért nem akarja elmondani Taemin-nek az igazat. De Jonghyun-nal is egyet értek. Ahj ez olyan nehéz... :-/ Én nem tudom mit tennék. Ezért kiváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. :-D
Jájjj egyem meg Jjongot milyen cukin vigyáz rá :))) Key meg imádni való részegen :3 Kíváncsi lettem volna mit csinál Jjong ha nem kérdezi meg h megcsókolhatja e, hanem csak megteszi xD
És Key...vmit csinálj Taeminnel, hátha jó vége lesz :D
Várom mi lesz a kövibe ^^
Ha csak megteszi? xD Jujuj xD Az szép lett volna :'DD
Megjegyzés küldése