Zene: Mark
Rosas – Higher
32. rész
*
A következő
napok szörnyen lassan teltek. Taemin visszautasított, ez egyértelmű volt, sőt, mi
több, már korábban is számítottam rá, hogy ez fog történni, mégis megrendített
az eset. Belül összetörtem.
Kedd este
egyedül mentem bulizni – nem is szóltam senkinek, hogy elmegyek, azt akartam,
hogy mindenki békén hagyjon. Elhagytam a lakást, buszra szálltam, majd pár
megálló után kiszúrtam az út mentén egy ideálisnak tűnő szórakozóhelyet. A zene
kihallatszott a bejáraton keresztül.
Odabent nem
voltak túl sokan, itt-ott még szabad asztalok is voltak a táncoló embereken túl
a falak mentén. Kerestem egyet, ami elég eldugott volt, rendeltem egy sört, és
csendben gondolkodtam.
Nagyjából fél
órája ücsöröghettem ott, amikor egy ismeretlen – egy lány – leült velem
szemben. Furcsán néztem rá, először azt hittem, eltévedt, vagy részeg… aztán
megszólalt.
- Szia.
- Hát… szevasz. Segíthetek?
- Nem, köszi. Csak idejöttem hozzád – kedvesen
rám mosolygott.
- Aha… Ismerjük egymást?
- Nem.
Felvontam a
szemöldököm, és zavartan sóhajtottam egyet. Sehová se tudtam tenni ezt a lányt.
- Tulajdonképpen mit szeretnél tőlem?
- Bánatos vagy. – Szemrevételezte a poharam, a
kezem, ahogy a fejem támasztom rajta, a legörbült ajkaim, és a tényt, hogy
egymagamban iszogatok.
- Igen, és?
- Fel tudlak vidítani – ajánlotta fel mosolyogva.
- Nem, köszi… meleg vagyok, úgyhogy ha nem
haragszol, nem megyek veled szobára.
A lány szemében
meglepődöttség ült, aztán felnevetett. – Mondták már neked, hogy milyen baromi
hízelgő prostinak nézni valakit?
- Akkor mégis mit szeretnél?
- Igyunk együtt.
- Miért?
- Mert szimpi a búrád. – Felemelt szemöldökkel
néztem rá, aztán megvontam a vállam és hagytam, hogy maradjon. Ő újra
kérdezett: – Hogy hívnak?
- Miért érdekel?
- Oké… Én Lorae vagyok. Te?
- Kibum. És ha már idejöttél, meghívhatnál
valamire. – Felemeltem a majdnem üres sörös poharat és koccintottam vele, mire
ő már legyintett is az egyik közeli pincérnek.
Tudtam, hogy
bunkónak kéne éreznem magam, és éreztem, hogy ez nem én vagyok. De kikészített
az elmúlt pár nap, szükségem volt arra, hogy kicsit elmenekülhessek – s akkor
éppen az alkoholt választottam.
Lorae a pincér
felé fordította mosolygós arcát. Emlékeztetett Taeminre… Talán csak a
törhetetlen mosolya miatt engedtem oda magamhoz ezt a lányt.
- Két tequilát kérünk!
- Egy-egy? – Kérdésem hallatán bólogatva
fordította felém a tekintetét. – Akkor legyen inkább négy.
- Kettő-kettő?
- Dehogy is… Három-egy.
Kuncogni
kezdett. Aranyos volt, kezdtem bírni őt, bár benne is megvolt az a furcsa
kedvesség… Talán pont erre volt szükségem, hogy valaki, aki hozzá hasonlít,
pátyolgassa egy kicsit a lelkem. Majdnem olyan, mintha ő tenné ugyanezt.
- Elmeséled, mi történt?
- Mi történne a magamfajtával? – kérdeztem
szarkasztikusan, majd sóhajtottam. – Meleg vagyok. Beleszerettem valakibe, aki
persze nem meleg, és mikor megtudta, hogy érzek, nem igazán örült neki… Ennyi
történt.
- Hm. Ez kínos…
Megrántottam a
szemöldököm, inkább nem mondtam semmit. Meghozta a pincér az italokat, én pedig
rögtön a só után kaptam. Azonnal szórtam a kezemre, majd az övére is. Egymásra
néztünk, koccantak a poharak, s már éreztem is a különböző ízeket a számban.
- Kösz, hogy meghívsz. – A szemem picire
húztam a savanyú citrom ízétől, sóhajtottam, majd a két teli pohár felé néztem.
– Asszem, azokat is megiszom…
- Most komolyan megiszod mind a hármat?
- Miért, nem tűnök elég komolynak? – a szemébe
néztem. – Na, gyertek ide.
- Nem is koccintasz velük?
- Ketten vannak, tudnak koccintani egymással.
Nézd csak!
Csing!
Nem tétováztam,
az előző után küldtem a másik két felest is, amit egy torz fintor követett.
Lorae nevetett, majd mikor abbahagyta, vigyorogva könyökölt fel az asztalra.
- Tudok még adni neked valamit – egy kis
pajkosság játszott a szemében.
- Igazán? És ugyan mit?
- Egy kevéske csemegét – mondta, és előkapott a
táskájából egy szütyőt, amiben kis fehér tabletták voltak. – Itt vannak a kis
huncutok…
- Ez most komoly? Díler vagy?
- Nem.
- Akkor? Mit akarsz tőlem?
- Nincs kedvem egyedül bebogyózni, reméltem, hogy
találok valakit, aki kér még. Nincs hátsó szándékom.
- Ennyi? Kinézel magadnak egy idegent, és betépsz
vele? És ha rendőr vagyok?
- Ne sértődj meg, de a testalkatodból ítélve nem
merült fel bennem, hogy rendőr lennél…
Fancsali
fintorra húztam a szám és karba tettem a kezem. Csak azért nem szóltam vissza
neki valami csípőset, mert még éreztem a tequila ízét a számban, amit ő
fizetett. Csak egy kis ideig nézd el
neki, Kibum, utána beszólhatsz…
- Komolyan nem akarok ártani neked. Figyelj… Néha
szerzek egy kicsit ebből, amikor magam alatt vagyok. Nekem segíteni szokott,
utána általában nem törődöm a bajommal, akármi is legyen az. És amikor
megláttalak, úgy gondoltam, hogy van valami, amivel nem kéne foglalkoznod. És
igazam lett.
- Ne foglalkozzak vele, mi? Hah, kösz…
- Oké. Add a telefonod. – Kételkedve néztem rá. –
Add már! – végül megtettem, amit kért. – Beírom a számom, és elmentem arra az
esetre, ha később panaszkodni támadna kedved. Tessék, még meg is csörgetem a
sajátom… Oké, nekem is megvan a te számod. – Rám nézett, de én még mindig
furcsálltam a dolgot. – Esküszöm, nem vagyok szélhámos. Csak haverkodok!
- Elég furán csinálod, mit ne mondjak…
- Oké. Ha nem, hát nem. Én azért kérek egyet – mondta,
majd bedobta a szájába, és leöblítette egy korty sörrel. – Biztosan nem? Jót
tenne. Kikapcsolja az agyat.
Zavartan
fészkelődtem, aztán elém tolt öt szemet a bogyóból.
- Próbáld ki. Csak egy szemet vegyél be, és nem
fogsz elájulni tőle.
- Értem én, de minek ennyi?
- Ajándék – kacsintott.
- A masnit lefelejtetted róla…
- Ne kötözködj már! – nevetett. – Inkább tarts
velem!
Nem tudom, mi
ütött belém… de meggyőzött. Félve a számhoz emeltem egy szemet, bekaptam és
lenyeltem. Mikor túl voltam a mozdulaton, akkor jöttem rá, mekkora hülye
vagyok…
- Ne aggódj, Kibum! Reggelre kutya bajod se lesz!
.
7 megjegyzés:
Hm. Key bedrogozott, komolyan? O_O most fejben már ott tartok,hogy függő lesz belőle,és éppen a kórházban van túladagolás miatt:'D de csak nem. Kíváncsi leszek mi lesz evvel a csajjal,nekem kicsit gyanús...
Ne már Key cica! Ennyire ne legyél magad alatt! :-( Ez nagyon nem tetszik! :-( Gyorsan folytasd! Nem bírom!
Jézus Isten..... .___.""" Jonghyun rohanj Kibum után és vidd haza T.T
És most hazaviszi és megerőszakolja.
Ezaz.
Szeretem az izgalmakat. Hajrá Kibum, elég jó úton haladsz a teljes leamortizálódás felé. :D
(éséneztmiértélvezem?:D)
Szeretem a gyors frisseidet. ^^
NEE!! Key ne tedd ezt!! T_T gyorsan szedd össze magad kérlek...PLS!!!
Nem tetszik ez a csaj nekem..... >.<
Hamar a kövit!
Na most kezd a "negatív" véglet nagyon izgalmassá válni. Nem mintha tetszene a "Kibum drogozik" dolog, csak most olyan érzésem van, hogy tényleg elválik a két szál. Vagy talán mégsem? Akár lehetne a "pozitív" szálon is drogos rész. Mondjuk Taemin, amilyen kis fura (egyébként tényleg az, mármint olyan csendes, meg minden, tiszta sorozatgyilkos alapanyag - omo, túl sok gyilkos elméket nézek XD ), lehet hogy drogozik, sőt az egész baráti társasága ilyen szeánszozós bagázs. Na jó, kezdek én is fura lenni. :D
De amúgy most meg az jutott szembe, hogy mi van, ha az lesz a vége, hogy mindkettő szálnak ugyanaz lesz a vége. Nna, értsd jól! Szóval, hogy akármit választanak a szereplők, vagy akármilyen döntést is hoznak, akkor is ugyanaz lesz a végkifejlet. Tudod, mint a filmekben. Amikor a főszereplő megtudja, hogy mi lesz a jövőben és megpróbálja elkerülni. Csak hogy pont amiatt következik be, mivel el akarta kerülni. Tehát itt mindenképp csak egyféle befejezésre lyukadnak ki.
Amúgy nekem is eszembe jutott a „Taemin meghal” dolog. Mondjuk nekem még a legelején volt olyan érzésem, amikor még nem tudtam a két szálról, hogy Kibumnak ez egy amolyan összegző visszaemlékezés. Mivel volt is olyan rész, ahol dőlt betűvel írtál, és múlt időben. És teljesen olyan volt, mint amikor vki elmeséli az egészet, vagy visszaemlékezik. És az jutott eszembe, hogy talán kórházban van - pszichiátrián- , vagy börtönben, vagy vhol. Na most nem találom a legjobb példát arra, hogy miért éreztem, hogy visszaemlékezés, de itt van egy idézet:
„Egyetlen mondat – ennyit mondott csak, mégis bearanyozta az estémet. Talán nem is úgy gondolta, ahogy én értelmeztem, mégis… hálás voltam.
Hálás voltam neked, Lee Taemin.”
Na itt tök olyan, minta a dőltbetűs mondat régmúltban lenne. Hiába ugyanaz az igeidő, ez valahogy olyan, mintha éreztetnéd az idősíkbeli különbséget. Mint az angoloknál a sima múlt és a past perfect.
Nem tudom, hogy sikerült elérned, de nagyon izgalmasnak hatott, amikor olvastam. És több ilyet is véltem felfedezni, csak nem találom őket.
És ekkor gondoltam még azt, hogy vmi tragédia lesz benne.
Egyénként meg vmelyik kommentedben írtad, ha jól emlékszem, hogy nem lesz tragédia a vége. Akkor meg lehet, hogy Kibum az, aki a két idősíkot látja vhogy. Nem csak amolyan „elképzelte , hogy mi lenne, ha” módon, hanem vmi misztikusabban. Bár az nagyon elmenne az utópisztikus fantasztikus irodalom irányába, és vmi olyasmi lenne, hogy még az olvasó is alig érti a dologot.
Na de a lényeg, hogy olyan sok minden jut eszembe erről/ettől a történettől. Nagyon megosztó érzések, nagyon izgalmasak. És ezt köszönöm neked! :) <3
Sorozatgyilkos alapanyag xD Ezen nagyon felnevettem xDDD
Ez a visszaemlékezés-dolog nem rossz gondolat, értem is, hogy mire akarsz kilyukadni. Tényleg van benne egy csipet ebből is. Ezekkel az előrevetítésekkel azt a hatást szándékozom kelteni, hogy az olvasó érezze, hogy még nincs itt a vége, még van a történetből, még fog történni ez-az - de a végét féltve őrzöm, tudod, az anti-spoiler heppem itt is kikívánkozik~ :D
A végéről pedig csak annyit, hogy érteni fogod, ebben megnyugtatlak :D
Én köszönöm megintcsak, hogy ilyen hosszan kifejtetted, amit gondolsz, és bocsánat, hogy a többire nem reagálok, de azzal akaratlanul is előrevetítenék olyan dolgokat, aminek még nincs itt az ideje. ^^'
Köszönöm, Enci ♥
Megjegyzés küldése