39. rész

Zene: Thriving Ivory – Flowers for a ghost (I'm only human)

http://www.youtube.com/watch?v=YIN6rLnP4x4

39. rész

*

Még aludt. Oldalra volt fordulva, az arca épp az enyémmel szemben volt, úgy tűnt az ajkai kiszáradtak és vörösebbek lettek a sok alkoholtól. Közel csúsztam hozzá, apró puszit adtam a szájára, amitől a szemhéja remegni kezdett, majd álmos lassúsággal kinyitva rám nézett.

- Key…

- Jó reggelt!

- Hmm… szia. – Megdörzsölte a szemeit, és kicsit körbe nézett. – Hol vagyunk?

- Nálam. Nagyon részeg voltál, és messze is laksz, úgyhogy úgy gondoltam, felhozlak. Remélem, nem baj…

- Nem, dehogy – mosolyodott el. – Sosem voltam még nálad.

Megcirógattam az arcát, aztán a fedetlen vállát is, ő pedig mélyet sóhajtva élvezte a gyengéd kényeztetést.

- Hogy vagy?

- Fáj a fejem, és ködösek az emlékeim…

- Mire emlékszel?

- Sokat ittunk és hülyéskedtünk, és én nagyon jól éreztem magam – elmosolyodott, majd folytatta. – Emlékszem, hogy valamilyen ivós játékot találtunk ki, de nem tudom, ki nyert, aztán… lesmároltalak… elég gátlástalan voltam. Meg volt valami Jonghyunnal kapcsolatban…

- Áh, a lényegre azért emlékszel… – kuncogtam egyet.

- Ugye neked Jonghyun nem az exed, vagy valami? – kérdezte hirtelen.

Nevetnem kellett.

- Nem. A legjobb barátom. Mindig is az volt.

- Szóval semmi több, igaz?

- Féltékeny vagy rá?

- Annak kéne lennem? – vigyorodott el. – Emlékszem, hogy valamiről beszéltek a többiek, de nem tudom, mi volt az… – Érdeklődően felpillantott rám.

- Hát ez… ez egy régi történet… ő volt az első srác, akit megcsókoltam – ismertem be, mire Taemin szemei kikerekedtek. – Részeg voltam, és depressziós, mert hiába segítettek a fiúk, szörnyen ment a csajozás.

- És ezért megcsókoltad a legjobb haverodat?

- Hát… igazából én nem is emlékszem rá, most nemrégiben tudtam meg, hogy ez megtörtént. Piszkosul részeg voltam, teljes képszakadás volt az az este… – elnevettem magam, és a tarkóm kezdtem vakargatni. – Ráadásul ő sem azért haragudott, mert megtörtént, hanem azért, mert kiment a fejemből.

Mindketten felnevettünk.

- Szerinte sértő, hogy elfelejtettem – kuncogtam. – Úgy csinál, mintha csak ezt az egy dolgot felejtettem volna el arról az estéről…

- Hát… – fészkelődni kezdett mellettem, felém fordult, és közelebb hajolt. Huncutul mosolygott az orra alatt. – Én is sértőnek találnám, ha az első csókunkat elfelejtenéd…

- Azt sosem fogom elfelejteni!

Újra közel merészkedtem hozzá, és egy rövid csókot adtam, s mikor elváltam tőle, a tekintete a takaró felé fókuszált – vagyis inkább saját maga felé. Felemelte a takaró szélét, és benézett alá.

- Jesszus, ugye, nem…? – Egy pillanatig rémült volt a tekintete, majd ellágyultak a vonásai.

- Mi az?

Sóhajtott. – Azt… azt hittem, meztelen vagyok… – arcát a kezeivel takarta el, majd halkan nevetni kezdett, és én sem bírtam megállni. – Mégsem emlékszem mindenre, Kibum, bocsánat! Nem tudom, hogy jöttünk haza…!

- Tényleg nem? Pedig elég heves voltál, alig bírtam leállítani magam… – A kezét továbbra is az arcára szorította, s oldalra fordulva fúrta a fejét a vállamba. – Most szégyelled magad?

- Igen…!

- Hát ne tedd! – A fél kezét elemeltem az arcától. – Eszméletlen jó volt, de megígértem neked, hogy mindenre adok neked időt, úgyhogy leállítottalak. Kétszer is. És nehogy azt hidd, hogy könnyű volt!

- … Bocsánat…

- Semmi gond, ettől még örültem neki – vigyorogtam rá. – Mindig örülök neki.

#

Kibum kiment a konyhába reggelit készíteni, én pedig visszavettem az előző napi ruháimat. Kisétáltam utána, és végre szétnéztem a lakásában. Nagyobb volt az enyémnél, otthonosan éreztem magam benne, főleg, amikor megéreztem a reggeli illatát, amitől egy nagyot kordult a gyomrom – még ő is meghallotta.

- Hát te már fel is keltél? – kérdezte. – Akkor hogy lesz így ágyba-reggeli?

- Ágyba-reggeli?

- Igen! Feküdj vissza!

- De már felöltöztem – mutattam a ruháimra.

- Hm… nagy kár.

Elvigyorodott, majd én is. Kicsit meglendült a fantáziám a célzását követően, ahogy láttam, ő sem volt ezzel másképp, de a gondolataimnak nemet kellett mondanom.

- Sajnálom, de ma délután dolgoznom kell a koreográfiákon. – Közel mentem hozzá, és a vállát megsimítva próbáltam éreztetni vele, hogy tényleg így érzek. – Legközelebb tovább maradok, ígérem.

- De reggelire még maradsz? – A szemembe nézett. – Ugye maradsz?

- Persze, annyira azért nem sietek – rámosolyogtam, ám félbeszakította a pillanatot a telefonom csörgése. – Bocsánat, ezt felveszem. – Gyorsan előkaptam a zsebemből a készüléket. – Á, szia, Jinki! Történt valami?

- Nem, inkább az érdekel, veled mi van. Merre vagy?

- Kibumnál. Tegnap buliztunk egyet a haverjaival, és még nem jutottam haza.

- Ottalvós-buli, hm? – hallottam a hangján, ahogy nevet. – Milyen volt?

- Jó. Most keltem fel nem rég. Kicsit másnapos is vagyok igazából… – hallottam, ahogy kuncogott egyet. – Anyáékkal mi a helyzet?

- Jól vannak, bár hiányoltak téged a családi eseményről. Azt kellett hazudnom nekik, hogy kőkeményen dolgozol a hétvégén, és egy perc szabadidőd sincs, erre te meg másnaposan henteregsz valahol…

- Hé, nem hentergek sehol! – nevettem.

- Értem én. Üdvözlöm a… barátodat… vagy hogy is mondjam…

- Ez a szó megteszi – jót mosolyogtam azon, mennyire zavarba jött egy pillanatra. – Én is anyáékat.

- Átadom. Jó legyél, öcsi! És tessék dolgozni, mert utálok hazudozni. De ne vidd túlzásba, ne legyél munkamániás…

- Jó, rendben, értem, mit akarsz. Jó leszek. Szia!

Kibum már a tányérba tette a tojást, amikor befejeztem a beszélgetést. – Ez gyors volt. Ki volt az?

- A bátyám, és mellesleg üdvözöl.

- Neki hazudtad azt, hogy jó leszel? – kérdezte huncut mosollyal az orra alatt.

- Héé! Nem hazudtam, tényleg jó szoktam lenni!

- Aha… csak az alkohol rossz. – Továbbra se tűnt el a sejtelmes vigyor az arcáról. Közelebb lépett, és átölelte a csípőmet. – De nem baj, nekem tetszett a rossz éned is. Iszogathatnánk máskor is…

- Rendben, iszogassunk – feleltem, mire meglepetten vonta fel a szemöldökét.

- Tényleg?

- Persze. De majd máskor, mert egyelőre rengeteg dolgom van – mondtam, majd elmosolyodtam. – Gyere, együnk! Már nagyon éhes vagyok, és eszméletlen jó illata van!

 .