45. rész

Zene: Avril Lavigne – Naked

https://www.youtube.com/watch?v=15jKdlcAeAI

45. rész

#

Izzadtam és kapkodtam a levegő után, amikor hajnalban felébredtem.

Rémálmom volt. Szükségem volt néhány másodpercre, mire rájöttem, hogy csak álmodtam az egészet. Hajnali öt óra negyvenkilenc volt. Aludhattam volna még, de úgy felzaklattak a képek, hogy nem tudtam, így inkább visszaemlékezve végiggondoltam az egészet.

A szobámban történt, azon az ágyon, amelyiken feküdtem. Meztelen voltam… anyaszült meztelen, s csak annyira emlékeztem, hogy egy arctalan ember maga alá gyűrt, mintha egy gyenge bábu lettem volna, majd csókolt, ahol csak ért. Még emlékeztem a kezei állandó érintésére, a lángoló, mégis jeges rémületre… féltem tőle. Igen, iszonyodtam attól, hogy hozzám ért. Aztán éreztem, ahogy a testemben kábító fájdalom terjedt szét, nem tudtam az eredetét, nem értettem az egészet. Csak azt tudtam, hogy arra az őrületes fájdalomra riadtam fel, amely majdnem széttépte a testem.

Sóhajtottam egyet. Csak egy álom… Tudtam, hogy csak az, mégis az egész napomra bélyeget nyomott.

Kicsit szétestek körülöttem a dolgok. Örültem, hogy aznap nem kellett mennem sehová, nem szerettem volna, ha más is így lát – már a táncba is kicsit nehezebb volt belerázódni, mint általában. Nem úgy haladtam, ahogy szerettem volna, ráadásul a gondolataim folyton a hétvégi buli felé terelődtek.

Négy napja történt már, mégis jó érzés volt visszaemlékezni rá. Mióta hazajöttem Kibum lakásáról nem is merengtem el rajta igazán… Jól szórakoztam, igen! Key barátai tudják, hogy kell kikapcsolódni, annyi szent… Még a sok szekálást is viccesnek találtam, mert láttam rajtuk, hogy ők se vették komolyan ezeket a beszólásokat. Mellesleg engem többnyire megkíméltek a sziporkázó humoruktól, mert még új voltam számukra – ám tudtam, hogy ha később is elmegyek velük, akkor már nekem is ki fog járni belőle. De nem bántam, mert nagyon hosszú idő óta ez volt az első önfeledt estém, amikor végre ki tudtam szabadulni az addigi életemből.

S ha már az önfeledtségnél tartok…

Eszembe jutott az az óvatlan pillanat, amikor a bárban vadul csókolni kezdtem őt. Emlékeztem a nyelve érintésére… megnyaltam a szám, és tovább sodródtam. Tetszett ez az érzés, kellemes és vágyat ébresztő volt, amit azóta se tudtam kiverni a fejemből, s abban a pillanatban még erősebben törtek rám az aznap esti érzéseim. Nem az volt az első alkalom, hogy csókolóztunk, mégis az volt az első, amiben igazán részt vettem és átadtam magam.

Ez volt az első alkalom, hogy megtapasztalhattam, milyen is Kibum valódi csókja, s tetszett az élmény. A hatása alatt voltam, s alig vártam, hogy kaphassak még belőle – ám arra még várnom kellett egy napot, szóval maradtak az emlékek…

… és a fantáziák.

Az est későbbi részére sajnos a sok alkohol miatt nem emlékeztem tisztán – pedig Key elmondása szerint elég vad voltam, főleg önmagamhoz képest. Elhittem neki, mert rémlett egy vággyal teli emlékkép, mikor az ágyán fekve ízlelgethettem szenvedélyes, belevaló csókjait.

Egy újabb emlék tért vissza a gondolataim közé. Egy korábbi. Az álmom, amelyben hasonló helyzetben voltam, csupán más helyszínen és ruhátlanul. A hátamon átsuhant egy hideg fuvallat, aztán a fejem rázva próbáltam elkergetni onnan a gondolatokat, s inkább az előző forró pillanatokra koncentráltam.

Utáltam azt az álmot.

A kettőnek semmi köze egymáshoz – mondogattam magamnak. Ráadásul az egyik meg se történt! Sőt, azt se tudtam, ki volt az a férfi az álmomban… nem emlékeztem az arcára.

Nagyot sóhajtottam a saját kis tánctermem közepén, majd a tükörképemre néztem. Az ajkaim még a mindig csillogtak, mióta legutóbb megnyaltam a szám. Kicsit vörösebbek is voltak, mint szoktak, s emiatt még nehezebb volt megszabadulni az emlékeimtől. Próbáltam nem az arcomra figyelni tánc közben, de akkor mindig az jutott eszembe, hogy a testemen hol ért hozzám, és hogy mennyire élveztem.

Egyre inkább azt éreztem, hogy ha így folytatom, aznap nem fogok tudni rendesen dolgozni a koreográfiákon. Nem volt más választásom… a fürdőszobába mentem, hogy vegyek egy hideg zuhanyt, és lecsillapítsam magam. Utoljára évekkel ezelőtt volt szükségem ilyesmire, azóta mintha megszűntek, vagy nagymértékben csillapodtak volna a szexuális igényeim – ott és akkor mégis feléledtek bennem, s a Napnál is világosabb volt, hogy Kibum élesztette fel.

Hihetetlen… utoljára húsz évesen volt szükségem ilyesmire – gondoltam, majd megnyitottam a hideg vizes csapot.

#

A táncórára ismét pár perc késéssel sikerült beérnem. A csapatom már ott volt, hallottam a beszélgetésüket az öltözőből, s néhányan a tükör előtt gyakoroltak.

Key is ott volt, épp nyújtott, és közben a mennyezetet nézte, így nem látott meg, és volt egy másodpercem megnézni a kecses hátát. Karcsú volt, és vonzó, majd ő is észrevett engem, és a tükrön keresztül egy őrjítően csábító pillantást vetett felém. Ekkor láttam rajta, hogy ő is nagyon kíván engem, s egy pillanattal később már bájosan mosolygott rám, nehogy észrevegye a csapat az előbbi szemezésünket.

Köszönéseket hallottam, aztán amikor mindenki kint volt boldogan mosolyogva köszöntem nekik.

- Mindenki álljon a helyére, bemelegítünk! És ma kőkeményen fogunk dolgozni, úgyhogy kössétek fel a gatyátokat!

- Mindig kőkeményen dolgozunk – felelte vigyorogva Hyunwoo.

- Akkor most még annál is kőkeményebbek leszünk! Átnézzük az előző koreográfiát, tökéletesítünk még rajta, aztán foglalkozunk az újjal. Legalábbis ez a terv… Mindenki készen áll?

Felhangzottak az igenlő válaszok, és kezdődött is az óra. Gyors tempót diktáltam, közben figyeltem a csapatot, nehogy lemaradjon valaki, de nem volt probléma. Láttam pár tévesztést, ami annyira nem volt vészes, bár Key néha elkalandozott, de tudtam, hogy este úgyis találkozunk, szóval akkor meg tudtam kérdezni tőle, mi volt az oka. Annak viszont örültem, hogy már Minho se rontott olyan sokat, mint két nappal korábban, ami megnyugtató volt – mégsem akartam elhanyagolni a magamnak tett ígéretemet, és beszélni akartam vele pár szót. Úgyis olyan régen beszélgettünk, talán végre sikerül szánnunk egymásra pár percet.

Mikor véget ért az óra az öltözőbe küldtem a csapatot. Eléggé kifáradtam, így az asztalomra ültem, és a kezembe vettem a telefonom. Semmiképp sem akartam fájdalmat okozni Keynek, így amíg vártam, hogy Minho végre kilépjen az öltöző ajtaján, küldtem Kibumnak egy sms-t:

„Váltanom kell pár szót Minhoval. Menj csak haza, este találkozunk. Már nagyon várom! T.”

 .