41. rész

Zene: CN Blue – Coffee shop

http://www.youtube.com/watch?v=MdjLwzqGCGA

41. rész

*

- Szóval? Nem is mondasz semmit a tegnap estéről?

- Jonghyun, hadd üljek már le. – Nagyra nyílt kiskutya-tekintettel nézett rám az konyhaasztaltól. – Hah… most nem hatsz meg. Kérsz valamit inni?

- Vizet. Közben pedig mesélhetsz – felelte vigyorogva.

- Mit meséljek? Veletek voltunk inni, berúgtunk, hazajöttünk, kész. Ennyit magadtól is igazán kitalálhattál volna. Nem voltál olyan részeg, hogy ne emlékezz.

- Aj, Kibum! Hihetetlen, hogy mindent úgy kell kihúznom belőled!

- Kell? Nem kell, csak megőrülsz a kíváncsiságtól – mondtam, amikor letettem elé a vízzel teli poharát.

- Szóval történt valami, ugye?

- Nem értem, mire gondolsz… – Tettem a hülyét, kerek szemekkel néztem rá, mint aki nem tudja, miről van szó, majd gonoszan elvigyorodva ittam egy kortyot a poharamból.

- Kibum, mondd már el! – Úgy fészkelődött, mint egy kíváncsi kisgyerek. – Tegnap este mit csináltatok itthon Taeminnel?

- Mondtam már: semmit – feleltem mosolyogva.

- Ezt nem hiszem el. Nem vall rád… és ahogy tegnap a két szememmel láthattam, Taeminre se nagyon.

- Miért érdekel? Engem sem érdekel, hogy te meg Miyeon mikor csináltátok utoljára…

- Tegnapelőtt. Szóval?

- Most mondtam, hogy nem érdekel! – Nevetnem kellett a helyzet abszurditásán. – Ne nézz már így, nem rád tartozik…

- A legjobb barátod vagyok, naaa, légyszi!

- Ez hálószobatitok, amiben benne van a „titok” szó, úgyhogy…

- Légyszi…! Naaa, Kibum, ne csináld már!

Lehetetlen alak… Mint egy rossz gyerek. Néha az őrületbe kerget a hülyeségeivel, mégsem tudok rá mérges lenni egy percig sem az ilyenek miatt. Egy lemondó sóhaj után megadtam neki a választ.

- Nem feküdtünk le. Taemin be volt indulva, de…

- De?

- Baromi részeg volt, és nem akartam, hogy ő ne emlékezzen rá! Úgyhogy leállítottam. Csak csók volt.

- Szóval mégsem igaz az a „semmi nem történt”-duma! Ha olyan csók volt, amit tegnap voltatok kedvesek prezentálni az orrunk előtt, akkor az már javában nem „semmi”.

- Semmi olyan, ami rád tartozna, te pletykás vénasszony! Tuti, hogy el fogod mondani a többieknek, aztán ezen fogtok csámcsogni… – sóhajtottam, aztán a fejem a tenyerembe támasztva röhögtem a jeleneten.

- Hát… – a tarkóját vakargatta – tulajdonképpen fogadtunk…

- Igazán? – A szemöldököm megemelve fordítottam felé a fejem. – És te mire fogadtál?

- Maradjunk annyiban, hogy elveszettem a fogadást, jó? – kínosan nevetgélt, míg én színpadiasan megforgattam a szemem. De legalább már értettem, miért volt ilyen kíváncsi.

- És a többiek?

- Jaejoong azt mondta, csak csók lesz, Jokwon pedig arra tippelt, hogy valamelyikőtök beájul.

- Mir?

- Ugyan már, Mir hulla részeg volt, meg se tudott szólalni – legyintett. – De ő is biztosan arra szavazott volna, amire én.

- Az fel sem merült bennetek, hogy haza jövünk, és békésen alszunk, igaz?

- Ugyan, Kibum… – kuncogott. – Elég jól ismerünk már. Ráadásul most jöttetek össze, régóta facérak vagytok mindketten, és már nem voltatok épp józanok sem, úgyhogy teljesen érthető lett volna. Igazából fel sem merült bennem, hogy nem élsz a lehetőséggel…

Ó, hogy az a…

- Ilyen perverznek tűnök?

- Párkapcsolatban élsz, szóval ez nem perverzió… Ez tök egészséges.

- Te már csak tudod, hogy mi a perverz és mi nem, igaz? Kifaggatni a haverodat arról, hogy dugott-e a pasijával, szerintem eléggé perverz.

- Maradj már! Most egy darabig nem foglak piszkálni vele.

- Igen? És meddig?

- Addig, amíg feltűnően vigyorgós nem leszel. Ha történik valami jó, mindig ezt csinálod – kacsintott.

- Hahj, remek…

- Mennyi faggatás-mentes napot adsz magadnak? Vagy számoljunk hetekben? Á, arra nincs szükség!

- Annyi időt adok neki, amennyit szeretne. Pont.

- Milyen lovagias lettél hirtelen! Mikre nem képes a szerelem… Most tűnik fel; picit mintha érettebb is lennél…

- Azt mondtam, hogy pont. Téma lezárva. Nem szeretem, amikor a szexuális életemet elemezgeted…

- Ja, pár nap múlva meg majd le se lehet lőni, annyit fogsz áradozni miatta!

- Oké, váltsunk témát!

#

Kibumnál aludni… különösen jó volt. Maradtak homályos fontok a péntek esti hazatérésről, de miután elmesélte, mik történtek, elkezdtem emlékezni rájuk. Hülyén viselkedtem, elég rámenős voltam, de nem bántam semmit.

Tánc közben visszaemlékeztem a legpikánsabb emlékemre, amikor Key fölém hajolt, míg én majdnem meztelenül feküdtem az ágyán, és vadul csókoltuk egymást. A hátam is beleborzongott, annyira szenvedélyes volt az élmény. Talán még el is pirultam egy kicsit, amikor eszembe jutott, mit műveltem, és hogy mi mindenre lettem volna még hajlandó, ha nem állít meg, és nem beszél le a további terveimről.

Életemben nem éltem még át hasonlót.

Akkor nagyon akartam. Akárhogy is nézzük, hosszú évek óta nem kerültem közeli kapcsolatba senkivel, így érthető volt a vágyam, de… már a kezdetektől jobbnak láttam, ha egy picit várok vele. Fel akartam készülni rá, erre előző este majdnem fejest ugrottam a mély vízbe.

Végül örültem, hogy Key leállított. A vágyaim már hosszú idők óta érlelődtek, ám azzal nyugtattam magam, hogy pár napot, már igazán kibírnak. Viszont emlékezni akartam erre is, mint az első csókunkra.

Végül a táncolás közben arra jutottam, hogy hálával tartozom neki, amiért gondolt rám is – más nem biztos, hogy megtette volna, és úgy éreztem, pontosan ez volt az igazi jele annak, Kibum mennyire szeretett engem.

Eldöntöttem, hogy a közeljövőben valahogyan megköszönöm neki.

 .