2014. március 18., kedd

47. rész


Zene: EXO – Baby, don’t cry

47. rész

*

Taemin – ahogy ígérte – velem töltötte az estét. Délután, amíg ő tanított, addig én összeütöttem valami finomat vacsorára, amitől kicsit izgatott lettem. Dobozokba raktam az ételt, és magammal vittem, amikor az iskola parkolójába mentem érte, s végül a lakásán kötöttünk ki. Reméltem, hogy ízleni fog neki, de kiderült, hogy nem kellett aggódnom, mert nagyon jóízűen ette a főztömet.
- Ez állati finom volt! Ráadásul farkaséhes voltam, úgyhogy köszönöm, hogy fáradtál vele, Kibum!
- Nem volt fáradtság – mosolyogtam rá, mire egy hálás pillantást kaptam tőle.
- Tele vagyok… Nem megyünk át a kanapéra lepihenni egy kicsit?
Bólintottam, aztán megfogta a kezem, és átvezetett a nappaliba. Én leültem, ő pedig kényelmesen az ölembe hajtotta a fejét és az ujjaimmal játszadozott.
- Hogy vagy mostanában? – kérdeztem tőle, miközben a puha haját babráltam.
- Máshogy, mint eddig. Jól megvagyok, de… olyan nehéz a munkára koncentrálnom… – Felvontam a szemöldököm. – Tegnap például a hétvégi bulinkon járt az eszem. – Meg se köszöntem, hogy elmehettem veletek. Jól éreztem magam – folytatta mosolyogva, és láttam, ahogy lassan ráharapott az alsó ajkára, amikor befejezte a mondatot.
- Ennek örülök. – Az arcán simítottam végig, miközben azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon a heves csókjaink miatt harapdálta-e olyan kívánatosan a száját.
Ám ekkor eszembe jutottak az álmaim, amikben őt láttam meztelenül. Egy pillanat alatt elöntött a bűntudat az álom vétkes volta miatt, mert tudtam, hogy ami ott történt, azt csak a legsötétebb énem lett volna képes megtenni vele.
- Képzeld… – sóhajtottam, miközben a plafont bámultam. – Éjjelente azt álmodom, hogy utálsz engem… rettegsz tőlem.
Fejét hátra hajtotta, hogy fel tudjon rám nézni.
- Miért rettegek tőled?
- Azért… mert… azt hiszem, őrült vagyok – böktem ki. Taemin halkan nevetni kezdett. – Nem viccelek, tényleg őrült vagyok álmomban. Borzalmas dolgokat teszek…
Lehajtottam a fejem, hogy a szemébe nézhessek, és elhúztam a szám szélét. Ő komolyan nézett a szemeimbe.
- Például miket?
- Olyan dolgokat, amiket azt hittem, még a legvadabb álmaimban is képtelen lettem volna megtenni veled, de… ezek szerint alábecsültem magam. – Tovább figyelt, én pedig kelletlenül folytattam. Kicsit már bántam, hogy belekezdtem az egészbe. – Fogva tartalak téged itt, a lakásodban, te nem tudsz elmenekülni, én pedig folyton feljárok ide, és zaklatlak… drogozok, és ettől olyan dolgokat teszek, ami megbocsájthatatlan… a többit inkább nem is mesélem…
Nagyot nyeltem. Furcsa volt ezeket nyíltan elmondanom neki, viszont ő nem háborodott fel, sokkal inkább megértéssel próbált rám tekinteni. Ujjaimmal a haját kezdtem cirógatni a feje tetején, hogy kicsit eltereljem a figyelmem a szörnyű gondolataimról.
- Képzelheted, hogy nem alszom túl jól mostanában…
Egy kis ideig az arcom fürkészte, majd sóhajtott egy nagyot. Lehunyta a szemét, egy pillanatra azt hittem, aludni készül, aztán fél perccel később felült, odacsúszott hozzám a kanapén, és megsimította az arcom.
Mikor hozzám ért, szikrázni kezdett a levegő, a szívem hatalmasat dobbant, ajkaim lágyan elnyíltak, a puha érintésétől bizsergett az arcom, s elvesztem a tekintetében.
- Ne aggódj, Kibum – mondta halkan. A tekintetem az ajkairól a szemeire siklott, melyek őszintén néztek az enyémbe. – Tudom, hogy sosem tennél ilyet. Az az ember nem te lennél…
- Hanem a megtébolyodott énem… – leheltem a fejem lehajtva.
Szomorúan nézett rám. Rosszul esett neki, hogy ennyire hatással voltak rám az álmaim, hogy ez ennyire bántott. Láttam rajta, hogy segíteni szeretne, csak még ő sem tudja, hogyan tegye.
Az arcom vizsgálta a szemeivel, közben a keze a fejem tetejére csúszott, majd lassan a hajamba túrt, és óvatosan a fülem mögé simította. Észrevétlenül próbáltam fészkelődni a helyemen, igyekeztem nem kimutatni, milyen hatással volt rám az érintése. Elszakítottam a tekintetem az övétől, és az ölembe bámultam, hogy ne lássa, mennyire gyenge vagyok – ám minden próbálkozásom ellenére beleremegtem az érintésébe, amikor a nyakam cirógatták játékos ujjai.
- Ne foglalkozz most ezzel, Kibum… jó? Ne rontsuk el az estét. Felejtsd el az egészet.
- Nem akarlak bántani, Taemin.
- De hát nem bántasz… hozzám se érsz.
Elmosolyodott, ezzel próbált jobb kedvre deríteni, de továbbra sem néztem rá. Bezárkóztam. Talán jobb lett volna, ha el se mondom neki…
Közelebb hajolt, erősen próbálkozott felhívni a figyelmem. Nagyon közel volt már egymáshoz az arcunk, amikor végre újra rá néztem. A szemeim bűnösen csillogtak, szégyelltem magam azok a tetteim miatt, amelyeket meg se tettem. Aztán a tekintetünk egy pillanatra összefonódott, majd a lágyan mosolygó ajkaira néztem, s enyhe remegés fogott el.
- Kibum… ha most a szemembe nézel, kapsz valamit, aminek tudom, hogy nagyon örülnél – mondták a rózsaszínes ajkak, én pedig egy pillanatra kutató szemeibe pillantottam, majd vissza. Elhúztam a szám szélét, nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel… tanácstalan voltam. Elvesztem – de szerencsére ő megtalált.
Sóhajtott egyet, és édesen megcsókolt. A lélegzetem is elakadt egy másodpercre, majd észbe kaptam, és érzéssel viszonoztam. Finoman csókoltam és harapdáltam gyönyörű ajkait, akartam, hogy átérezze, mennyire jól esett, hogy így törődött velem. Úgy tűnt, neki is nagyon jó volt, hogy aznap végre rendesen csókoltuk egymást. Éreztem a vigasz lágy érintését – Taemin csókja káprázatos volt, szinte beleszédültem, s csak ő volt az, aki megtartott, hogy ne vesszek el a gyengéd simogatásai örvényében.
Elszakadtam az ajkaitól, az álla vonalát kezdtem kényeztetni. Fejét az arcomhoz dörgölte, mint egy szeretethiányos kiscica, s közben halkan sóhajtozott. A nyakára tértem, végül kezeimmel a hátát markoltam, mire édes kis nyögéseket hallatott – azt hittem, megőrülök tőle…
Az ölembe húztam. Szemben velem a lábamra ült, az arcom puszilgatta, amíg én óvatosan a nyakába haraptam. Felnyögött, fél keze a karomba markolt, másik kezével a nyakamba kapaszkodott, aztán csak a szapora lélegzetvételeit hallottam, melyekkel a fülembe szuszogott, és rekedt hangon nyögte a nevem.
Érzékien ráharapott a fülemre. A szemeim összeszorítottam, a számon egy mély nyögés szaladt ki. Halványan, mégis ravaszul mosolyogva nézett rám, s hagyta, hogy elvesszek benne, majd utolsó esélyként ajkai után kapjak és vadul csókoljam őket, olyan heves szenvedéllyel, amelyet akkor éreztem életemben először, s minden más, az egész létezés eltörpült mellette. Szaggattam a száját, ő pedig nem bánta, sőt, élvezte, hogy ilyen hatást tud kiváltani belőlem… átadta magát a pillanatnak, s tudtam, hogy nekem is ezt kell tennem.
Aztán lemászott rólam, elszakadt tőlem, engem pedig olyan érzés fogott el, mint amikor a hegymászó keze alatt leomlik a szikladarab, amiben meg akart kapaszkodni… Ám ő megfogta a kezem, és mintha a szikláról húzna vissza, úgy húzott fel az ülőalkalmatosságról.
Kábultan álltam fel. Úgy néztem a szemeibe, mintha csak ő létezne, mintha csak ő lenne valóságos, minden más csak illúzió… Aztán elmosolyodott, s én már azt is képtelen voltam elhinni, hogy egy ilyen ember, mint ő, létezhet…
A kezemet fogva húzott maga után, léptei a szobája felé vezettek, a testem pedig szenvedélytől vakon követte. Belökte az ajtót, aztán magához vont egy újabb csókra, s az ágy felé tolt. Mikor a lábaim találkoztak az ágy szélével, készségesen másztam be a közepére, majd ő fölém hajolva elbűvölt, egyetlen gyengéd érintésével megbabonázott. Csókjai megvadítottak, esetlenül kaptam értük, a szívem őrületes sebességgel hajtotta a vérem, és erősen sóhajtoztam, hogy levegőhöz jussak.
Aztán az ujjaim az inge gombjaihoz siklottak, melyeket türelmetlenül gomboltam ki, aztán megszabadítottam a ruhadarabtól. A szemeim tágra nyílva legeltettem tekintetem hófehér, hamvas bőrén, formás izmain. A teste még annál is szebb volt, mint amit álmomban láttam. Az érzelmeimtől kábán elmerengtem a kinézetén, a puha bőr érintésén, a gyorsabban hullámzó mellkasán, a lapos hasán, és az érzéki kulcscsontjain – s arra gondoltam, hogy a testének talán a kulcscsontja volt az egyik legszebb része.
Elbódítottak az érintései, már önfeledten simítottam végig a sokat emlegetett, és sokáig vágyott fenekén, melynek a tapintása szintén túlszárnyalta a látványáét. Megőrjített a gondolat, hogy végre ezt is megérinthettem.
Idővel rólam is eltűntek a ruhák, úgy hámozta le őket, mintha maguktól csúsznának le rólam, mintha a testem sem akarná, hogy azok a hasztalan rongyok közénk álljanak.
Hanyatt feküdtem az ágyon, szaggatottan sóhajtoztam, ahogy éreztem a tenyerét a meztelen testemen ide-oda siklani. Megszabadult ő is az alsó ruházatától, ekkorra én szellemi valómban már megszűntem létezni – csak a testem élt, az elmém nem bírt ennyi gyönyört feldolgozni, így az érzékeimre hagyatkoztam. Az ajkaim égtek a heves csókoktól, és még többet követeltek, tehát elvettem, amire szükségem volt, és cserébe odaadtam mindenem.
A térdeim lassan távolodtak el egymástól. Taemin közéjük férkőzött, keze a fenekem simogatta. Ellazítottam a testem, elernyedtem, mint egy rongybaba, csak az ő érintései hatására feszültek meg az izmaim, uralkodhatott fölöttem. Felkészített a folytatásra, ám én fel sem fogtam, mit csinált, s csak önfeledten sóhajtozva vártam a beteljesülést. Teljesen beleszédültem abba, amit művelt velem, úgy éreztem, felrobbanok az érzelmeimtől, s mindezt tetézte, amikor percekkel később éreztem a már ismerős feszítő, mégis a maga módján csodálatos érzést. Végre egyek voltunk.
A sóhajaink megtöltötték a szobát, mint valami elemi dallam. Hallgattam, és vele együtt énekeltem az érzéki dalt, miközben a testem minden izma önmagától táncolt a bódult ritmusra.
A lelkem azon éjszakán újra kiszakadt a testemből, úgy éreztem haldoklom az érzelmeim kábulatában. Felszabadultak bennem a vad ösztönök, s engedtem mindnek, hogy úgy mozgasson, ahogy csak akar, míg hagytam, hogy a testem szerelmes lángokban állva táncoljon el a Paradicsomba.
 .

12 megjegyzés:

Park Il-Joon írta...

Hm. Hát erre mást nem tudok írni, csak hogy: gyönyörű. ^^ Taemin csodálatos partner. *-*

Kaida írta...

Ez nagyon szép volt *-* A sokat emlegetett fenék részen majdnem felborultam xD A többi meg... nem tudok rá mit mondani. Imádom *-*

Dorkachan írta...

Köszönjük!^^
Hogy én mennyire vártam már ezt a részt... :3 És Istenem, milyen szépen írtad le *-* Kicsit meglepődtem, hogy Key az, aki alulra került, de nagyon tetszik, imádom. Alig várom a folytatását :)

Unknown írta...

Egyszerűen nem jutok szóhoz! Elképesztően szépen és látványosan tudod megfogalmazni az ehhez hasonló részeket! Nagyon imádon az írásodat! :-)

Nobodyknows írta...

Atya úr isten.. Sose láttam még, hogy valaki ilyen gyönyörűen leírjon egy 18+ as jelenetet! imádom ahogy írsz, nagyon tehetséges vagy!! És imádom a ficidet! :)

Via írta...

Uuu ._. *dagad a mája* Köszönöm mindannyiótoknak! ♥ :3 Kata, neked pedig külön örülök, mert a te neveddel még eddig nem találkoztam ^_^
Kaida: ó, igen :'DD A fenékhez csak még ennyit: https://www.youtube.com/watch?v=_oAMFGPOWUQ xDDD

Kaida írta...

Jaj xD Na még ez kellett most nekem xD Mintha csak a JongKey párost látnám :'D

Via írta...

Ja xD Taemin meg ül a fénymásolón xDDDD

Ézemi írta...

Most haltam meg... :-) Csak ismételni tudom az előttem szólókat: ez csodaszép volt!

Via írta...

Köszönöm ^^

Ence írta...

*-------* Na, ez most kárpótolt az előző részért. Nagyon gyönyörű jelenet volt. Szeretem benned, hogy nem írod le a 18 karikás jeleneteket annyira profán módon, ami a fanfictionök jellemző sajátossága. Ettől sokkal inkább szépirodalmi lesz az egész. Külön öröm volt számomra, hogy most Taemin volt a kezdeményező és ő is kapta a "férfi" szerepet az aktus során. Vagy, mondjuk inkább úgy, hogy ő volt felül. :) Így izgalmasabb volt. Nagyon szép rész volt. Az elejétől a végéig. Az eddigi kedvenc fejezetem. *-* <3

Via írta...

Köszönöm, Enci! ^^ Meg a többi kommentet is köszönöm - láttam, hogy írtál vagy tízet, meg is lepődtem rajta rendesen. :'D
Örülök, hogy így látod, és hogy ezt tarttottad ebben a részben a kiemelendőnek, mert nekem is ez a legfontosabb szempont. A terülj-terülj-asztalkám fiction-pornót, ami mindent "eléd rak" nem szeretem, írni meg főleg :P

Megjegyzés küldése