49. rész

Zene: Ed Sheeran – Kiss me

https://www.youtube.com/watch?v=MXL8BEPl-Nw

49. rész

*

Őrületes éjszaka volt.

Mikor reggel magamhoz tértem, nem a saját szobámat láttam, de pár másodperc alatt felismertem a helyet. A derekamat egy kar ölelte lágyan magához, majd mikor hátrafordultam, Taemin békésen alvó, angyali arcát láttam, s ekkor már tudtam, hogy az éjszaka folyamán tényleg a Mennyországban jártam.

Az órára néztem – elég korán volt még, de tudtam, hogy lassan fel kell kelnem, ha nem akarok elkésni a munkából. Ám a gyengéden ölelő kar, és az előző éjszaka emlékei maradásra késztettek.

Meg akartam várni, amíg felébred. Hiszen egy pár voltunk, emiatt nem volt okom arra, hogy hajnalban kiosonjak a lakásáról. Ráadásul az éjszaka történtek után látni akartam az arcát ébredés után, tudni akartam, pontosan hogyan reagál. Azt sejtettem, hogy nem fog meglepődni, mivel józanok voltunk, az én kíváncsiságom mégis hajthatatlan volt.

Lassan megfordultam, hogy szemben legyek vele. Az arca békés volt, a szája egy nagyon picit elnyílt, amiről eszembe jutott, milyen jó lenne megcsókolni, mégsem tettem. Nézegettem őt, miközben aludt, mosolyogtam egy jót, amikor egy kicsit szorosabban ölelt, mintha a játék mackója lennék. Aztán az én kezem is megindult a takaró alatt, s végül a csípőjén állítottam meg a tenyerem, s olyan közel bújtam hozzá, hogy a fejem is könnyedén a nyakába fúrhattam volna. A lábam az övéhez simult, mindenhol éreztem a meztelen bőre érintését, amitől csak még őrültebb módon peregtek a fejemben az emlékek.

Belemosolyogtam a vállába. Láttam a gyönyörű kulcscsontjait, s olyan kívánatosak voltak, így nem bírtam megállni, hogy ne adjak az egyikre egy hosszú csókot, majd amikor elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy a nyakát a nyelvemmel kényeztessem, erőszakkal leállítottam magam. Nem akartam felébreszteni – még nem. Még egy kicsit nézni akartam, ahogy békésen alszik.

Végignéztem a testének azon a kis részén, amit láttam a takarótól – el se tudtam hinni, hogy az előző esti események tényleg valósak voltak. Hogy ő és én eggyé váltunk. Hogy ezt ő akarta… hogy akart engem, s még csak kérnem sem kellett.

A „boldogság” szó nem volt elég arra, hogy leírja, mit éreztem. Majd’ szétvetett az öröm. Szinte bizseregtem tőle…

A vállam fölött az órára pillantottam – többet mutatott, mint vártam. Sürgetett az idő, lassan muszáj volt összeszednem magam, és elmenni, különben fennállt a veszélye, hogy elkések a munkából, és még a végén az a dilis főnököm megint kiakad. Nagyon nem volt kedvem egy fejmosáshoz, de tudtam, hogy még azt is szívesen vállalnám, ha cserébe láthatom a Taemin arcán átfutó érzelmeket ébredés után.

Vártam még. Annyira jó volt csak nézni őt hosszú perceken át, és megjegyezni az arcának az összes részletét. Már vagy öt perce nézegettem őt, amikor lassan közelebb bújtam hozzá, és gyengéd csókot nyomtam az ajkaira. Lágyan a hajába túrtam, nem akartam, hogy hirtelen felriadjon, mégis örömmel töltött el, amikor éreztem a mocorgását. Az ajkai lustán az enyémekkel mozogtak – lassú volt, de a maga módján szenvedélyes, majd mikor elváltam tőle, a szemei mosolyogtak.

- Jó reggelt! – suttogtam.

- Neked is…

A párnába fojtott egy ásítást, míg én egy pillanatra se vettem le róla a tekintetem. A számon még éreztem a csók ízét, így lassan beharaptam az alsó ajkam, amit ő is észrevett.

Láttam a szemében, hogy egy másodpercre elgondolkodott, majd édes mosoly jelent meg az arcán, s a kezei egy picit szorosabban öleltek.

- Köszönöm a tegnap estét – mondtam. – Ugye… ugye nem bántad meg?

Egy pillanatra meglepődött, aztán kiszélesedett a mosolya. – Nem gondoltam volna, hogy már most képes leszek megtenni… azt hittem, több időre lesz szükségem. De nem bántam meg. Ráadásul neked is szükséged volt rám!

- De ugye nem csak ezért tetted?

- Nem, Kibum! Élveztem. Nyugodj meg! – megpuszilta az orrom. – Már a hétvégén is majdnem megtörtént, nem emlékszel?

Bólogattam, és mosolyogva pillantottam fel a szemébe.

- Mennyi az idő?

Tényleg! Az idő! El fogok késni!

Felkönyököltem az ágyban.

- Most mi történt?

- Mindjárt el fogok késni a melóból – magyaráztam. – Hová dobáltad a ruháim?

- Itt kell lenniük valahol az ágy mellett…

Felkaptam a farmernadrágom a földről. – Basszus, még haza kell mennem átöltözni!

- Milyen ruha kell?

- Egy ing, és nadrág, és… nyakkendő. És még nem néztem tükörbe, de gondolom egy fésű is…

Szó nélkül felkelt az ágyból. Már nem fedte a takaró, így nyugodtan megnézhettem a meztelen, formás fenekét. A legszebb volt, amit valaha láttam.

- Ez megfelel?

Elkaptam a tekintetem, és a kezében lógó fogasokra néztem, amikor megfordult. Egy fehér ing, sötétkék nadrág, és szürke nyakkendő.

- A tiédben menjek?

- Persze! Nem lesz semmi baja, ha felveszed. Szerintem jók lesznek rád. Úgyhogy csak emiatt ne rohanj haza, mert még többet fogsz késni.

- Köszönöm! – leheltem a ruhákat nézve, amiket az ágy szélére fektetett. Levettem az inget a fogasról, megnéztem a méretezését, majd amikor újra Taeminre pillantottam, ő sajnálatomra már alsógatyában állt. – Nagyon köszönöm! Amint tudom, visszaadom.

- Ráér, nem az az egyetlen – mosolygott.

Lehajoltam, hogy felkapjam a földről az előző esti alsóm. Még szerencsém volt, hogy a próba után zuhanyoztam és átöltöztem, így nem volt kínos ugyanazt a fehérneműt újra magamra húznom, mivel este nem sokat volt rajtam. Felkaptam a nadrágot, utána az inget is, majd odasétáltam hozzá, és megcsókoltam.

- Jól áll neked. – Beletúrt a hajamba, majd pár tincset odébb söpört, hogy normálisan álljon, utána kivette a kezemből a nyakkendőt, átbújtatta a fejemet rajta, és megigazgatta gallér alatt.

- Neked is jól áll ez az egy szál alsó – féloldalasan elmosolyodtam, majd végigsimítottam az említett ruhadarabon, s ezzel a csípője oldalán is. Taemin közelebb húzott a nyakkendőnél fogva, és adott egy gyors csókot.

- Na, menj, túl sokat fogsz késni!

*

A forgalom miatt tizenöt perc késéssel értem be a munkahelyemre, amiért rögtön meg is kaptam a kellő fejmosást – de ez nem volt minden…

- Kibum, mégis hogy néz ki? Mi az a vörös folt a nyakán?

- Bocsánat, én csak…

- Hogy küldjem el így magával a papírokat azoknak a fontos befektetőknek? – panaszkodott, mint mindig. – Jó, nem érdekel, akkor majd valaki más elviszi. Maga pedig mondja meg a barátnőjének, hogy figyeljen oda!

Elfojtottam egy kuncogást. Komoly arccal bólintottam, majd gyorsan elfordultam, hogy végre elvigyorodhassak, s visszamentem az íróasztalomhoz. Mikor leültem, futólag végigsimítottam a folton, ahol előző nap Taemin finom ajkai játszadoztak a bőrömmel. Egy kicsit behunytam a szemem, felidéztem a forró emlékeket, még az ajkaim is mosolyra görbültek. Azóta is alig tudtam elhinni, hogy tényleg megtörtént, és valóságos volt, s nem csak a képzeletem szüleménye, vagy egy újabb rémisztő álomkép.

Szerelmes voltam az előző este minden másodpercébe – annyiszor játszottam vissza, ahányszor csak tudtam, s reméltem, hogy mielőbb örökre belém ég az emléke.

 .