2014. február 16., vasárnap

36. rész

 
Zene: Placebo – Running up that hill

36. rész

#

Hongdae a szórakozni vágyók zsivajától volt hangos péntek este. A megbeszélt helyre mentem, Kibum már ott várt.
- Szia. Bocs, hogy késtem.
- Szia – válaszolt félszegen. – Semmi gond.
- Régóta vársz?
- Nem. Nem megyünk be?
- De, mehetünk. Szoktál ide járni?
- Nem, igazából most vagyok itt először. De egész nyugis helynek tűnik.
Bólintottam. A szemébe néztem, de ő a földet pásztázta. Szomorúnak nézett ki.
- Akkor… menjünk be – szólalt meg végül, majd előre engedtem, és beléptünk az ajtón.
Odabent volt egy kis hangzavar, de egész tűrhető volt a légkör. Nem voltak túl sokan, habár még egész korán érkeztünk, de legalább volt lehetőségünk válogatni az asztalok között. Végül Key szemelt ki egyet a fal mellett, ahol kevesebben tudtak zavarni minket.
Leültem vele szemben, de ő még ekkor is csak egy-egy pillanat erejéig nézett rám, aztán gyorsan el is kapta rólam a tekintetét és az asztalra szegezte.
- Baj van?
- Nem, nincsen…
- Szótlan vagy. Pedig ha jól emlékszem te szeretted volna megbeszélni velem a múlt hetit.
Tényleg… már egy hete… – emlékeztem vissza. Eszembe jutott, amikor megcsókolt, majd végig futott a hátamon az a hideg remegés. Nem szerettem ezt az emléket, és arra se szerettem gondolni, milyen csalódás volt ezt átélni. Legszívesebben elfelejtettem volna az egészet, és akkor minden a régi lehetne…
- Bocsánat, csak… nem hittem volna, hogy eljössz. Azok után… De örülök, hogy itt vagy.
- Pedig nem tűnsz valami boldognak.
Keserűen elmosolyodott.
- Szóval?
- Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni – kezdte. – Szörnyen szégyellem magam, el sem tudod képzelni, mennyire. Elveszítettem a fejem…
- Ezért tetted? Mert elveszítetted a fejed?
- Igazából… Hát, mivel szeretnék újra a barátod lenni, ezért egy valamit tudnod kell. Nos… a helyzet az, hogy… – remegett a hangja, amikor sóhajtott – meleg vagyok – motyogta.
Egy pillanatra meglepődtem, a levegő is megrekedt bennem egy másodpercre – emlékeztem, hogy egyszer már volt részem hasonló beszélgetésben. Végül nyeltem egyet, és higgadtan megkérdeztem.
- Ugye… nem… szerettél belém, vagy ilyesmi?
Végre a szemembe nézett. – Nem – sóhajtotta. – Csak vonzalmat éreztem egy pillanatig, és mivel fáradt voltam, túl későn gondolkodtam. Bocsánatot szeretnék kérni…
Nem tudtam rá haragudni, a csalódottságom is jócskán enyhült, mikor a szomorú tekintetébe néztem. Megsajnáltam, és már bántam, hogy hagytam őt egy hétig vívódni egy ilyen apróság miatt.
- Ne kérj már ilyen sokszor bocsánatot, már megbocsájtottam – halványan rá mosolyogtam, hátha ettől egy kicsivel jobb kedvre tudom deríteni, de meg se rezzent az arca. – Nem zavar, hogy meleg vagy… ha ezért kérsz bocsánatot. Elvégre ez nem egy olyan dolog, amiről tehet az ember. Különben is… Minho is meleg, mégis a legjobb barátom.
Újra az asztalra nézett és a körmét kezdte piszkálni. Már sajnáltam őt, amiért néhány nap alatt ennyire tönkretettem őt a közömbösségemmel. Nem szabadott volna így ellöknöm magamtól, hiszen csak egy csók volt, és igaza volt Jinkinek, hogy ilyesmi bárkivel megeshet! Ráadásul régen Minho is majdnem megtette azon a szilveszteri bulin, még az Ahyounggal való kapcsolatom is tönkre ment a viselkedésünk miatt, vele mégsem viselkedtem ilyen szigorúan.
Már saját magamat is bűnösnek éreztem…
- Kibum? Figyelj, beszéljünk másról, rendben?
- De… azért jöttünk, hogy ezt megbeszéljük, azt hittem, egy csomó kérdésed van, és…
- Ah, nem érdekel… Megbocsájtottam, lépjünk túl rajta, és térjünk rá arra a részre, amikor újra haverok vagyunk, jó? Rossz nézni, ahogy gyötröd magad… – szomorkás mosolyra húzta a száját. – Gyere, vegyünk egy sört! Vagy kettőt! Mit szólsz?
- De… nem úgy volt, hogy ma nem iszunk?
- Felejtsd el. Látom rajtad, hogy szükséged van rá. – Végre egy halvány, de igazi mosolyt láthattam tőle. – Na, gyere. Lehangoltság helyett inkább érezzük jól magunkat!

*

Taemin… többet ivott a kelleténél, talán így fogalmazhatnám meg. Én két sör után megálltam, míg ő ötöt megivott, ami még nem is lett volna nagy baj… a gond csak ez után kezdődött.
Úgy gondolom, annyira megkönnyebbült és annyira próbált felvidítani, hogy erős túlzásba esett. A születésnapján már volt alkalmam tapasztalni, milyen könnyen fejbe vágja őt az alkohol, de ez több volt annál… valami furcsa volt rajta.
Tudtam, hogy segítenem kell neki, különben a bárban alszik. Megittam az utolsó pohár sörömnek a maradékát, aztán átvetettem a vállamon a karját és elindultam vele a kijárat felé.
- Gyere szépen, most hazaviszlek.
Mikor sikerült felállítanom, a feje lazán a vállamra csuklott – egyáltalán nem volt magánál, gyanúsan csendes volt. Csak a szuszogását és az összefüggéstelen motyogását lehetett hallani.
Taxival hazavittem, előszedtem az egyik zsebéből a kulcsait, majd lassan eljutottunk a laskásáig. Elég döcögősen ment, de végül bejutottunk.
Taemin már nagyon nem volt magánál, és ahelyett, hogy józanodott volna, csak még gyengébb lett – valami rosszat gyanítottam a háttérben. Talán a pincér, vagy a pultnál valaki beledobott egy kapszulát az italába… ez megmagyarázná, hogy miért kábult el ennyire.
A szobájába vittem, és az ágyára fektettem. Ekkor jöttem rá, hogy amikor legutóbb nála jártam, nem is láttam a szobáját – avagy az „oroszlán bűnbarlangját”, ahogy Jonghyun fogalmazott.
Nem tűnt bűnbarlangnak – egy normális hálószoba volt, melyet gyengéden uralt a zöld szín. Aztán elszakítottam a tekintetem a berendezésről, és az ájult barátomra néztem. Úgy tűnt, elég rosszul érzi magát, de nem nézett ki olyan rémesen.
Gyorsan beszaladtam a fürdőszobába néhány törölközőért, majd terítettem egyet a feje alá, a takarójára, és a földre is, és végül betakartam.
- Taemin! Taemin, hallasz? – mellé guggoltam, megérintettem az arcát. Halkan nyögött egyet, így arra gondoltam, talán megéri megkérdezni. – Taemin, figyelsz? Van a lakásodnak pótkulcsa? – Pár pillanatig nem reagált, aztán nemleges-szerű nyögést hallatott, így arra jutottam, hogy a jól bevált módszerhez folyamodom. – Akkor bezárom az ajtót, és bedobom a kulcsot a levélnyíláson. Holnap visszajövök, megnézem, hogy vagy. Jó éjszakát!
Még vetettem rá egy utolsó pillantást, aztán magára hagytam, hadd pihenjen. Kifelé haladva felvettem a kulcsot, bezártam az ajtót, majd észrevettem egy fontos apróságot – az ajtón nem volt levélnyílás. Mit tegyek? Nyitva nem hagyhattam, a postaládába nem dobhattam, mert akkor se ő nem tudott volna kijönni, se én bemenni. Így arra jutottam, hogy magammal viszem, és másnap délelőtt ellátogatok hozzá.
Bólintottam egyet, és zsebre tettem a kulcsot. Így lesz a legjobb.
 .

9 megjegyzés:

Unknown írta...

Key milyen kis rendes! Hogy törődik vele és ném él vissza a.helyzettel, pedig most megtehetní következmények nélkül. Én a helyébe legalább egy búcsúcsókot adtam volna! :-)

Park Il-Joon írta...

uh olyan fura így olvasni mert tulajdonképp majdhogynem kéthetente van rész mindegyik dimenzióból, és azt se tudom hirtelen mi van XD de megnyugtató rész volt :)

Páll Viktória írta...

Fűűűű, ez a rész tényleg izgalmas, de sajna azt is tudom, hogy innen lefele indul el az út a történetbe. De nem spoilerezek XDDDDD Folytaaaasd :D

Via írta...

Köszönöm ^^ De még az események nagy része hátra van :D
Háromnaponta van/lenne rész, csak pénteken az ég se tudja miért, nem jelzett a telefonom ^^'''''''' Ma esett le, hogy olyan régen tettem már fel részt, biztosan kéne...~ :'D
Viki: jobban teszed, ha betömöd a szádat zoknival, vagy én tömöm be xD

KeyGiCat írta...

Jajj Tae milyen rendes, h nem kínozza tovább! Key meg amiért így gondoskodik róla :3

Ence írta...

Héé, most, ha visszagondolok, említettem egy olyat, hogy a kis drága Taemin is lehet, hogy drogozni fog, Igaz én a pozitív részre írtam. De mindegy. Eddig is furcsálltam Taemin karakterét. Sőt, ha jobban belegondolok, mindig is ő volt a legfurább. Jaj, annyira összezavarsz, hogy már magam se tudom, hogy mit beszélek. Percről percre változik a véleményem. Te határozottan jellemfejlősét érsz el az írásoddal, de nem a karaktereiddel, hanem az olvasóiddal kapcsolatban. :D
Ja, igen. Nekem elvileg eltemetve kellene lennem a föld alatt. :) De azt hiszem most minden rész miatt kikívánkozik belőlem a vélemény-nyilvánítás. :)

Via írta...

Jellemfejlődés az olvasóknál? Ez aranyos, köszönöm :'D ^^ De te inkább ne mássz be a föld alá, jó helyed van neked itt :DDD

Ézemi írta...

Nekem kicsit furcsa volt, hogy Key így beletörődött mindenbe, mármint, pl. eszébe sem jutott, hogy ott aludjon Taemin mellett. Nem feledkezett bele az ájult szerelme látványába sem. Teljesen úgy viselkedett, mint egy szimpla barát, és abból is a kissé távolabbi. Mintha az ital nála érzéketlenséget okozott volna. Bár lehet, hogy csak rosszul látom. :)

Via írta...

Ezekben igazad van, amiket leírtál, de ne felejtsd el, hogy Key épp Taemin barátságáért küzd ;)

Megjegyzés küldése