
Zene: CN Blue –
Coffee shop
41. rész
*
- Szóval?
Nem is mondasz semmit a tegnap estéről?
- Jonghyun,
hadd üljek már le. – Nagyra nyílt kiskutya-tekintettel nézett rám az
konyhaasztaltól. – Hah… most nem hatsz meg. Kérsz valamit inni?
- Vizet.
Közben pedig mesélhetsz – felelte vigyorogva.
- Mit
meséljek? Veletek voltunk inni, berúgtunk, hazajöttünk, kész. Ennyit magadtól
is igazán kitalálhattál volna. Nem voltál olyan részeg, hogy ne emlékezz.
- Aj,
Kibum! Hihetetlen, hogy mindent úgy kell kihúznom belőled!
- Kell? Nem
kell, csak megőrülsz a kíváncsiságtól – mondtam, amikor letettem elé a vízzel
teli poharát.
- Szóval
történt valami, ugye?
- Nem
értem, mire gondolsz… – Tettem a hülyét, kerek szemekkel néztem rá, mint aki
nem tudja, miről van szó, majd gonoszan elvigyorodva ittam egy kortyot a
poharamból.
- Kibum,
mondd már el! – Úgy fészkelődött, mint egy kíváncsi kisgyerek. – Tegnap este
mit csináltatok itthon Taeminnel?
- Mondtam
már: semmit – feleltem mosolyogva.
- Ezt nem
hiszem el. Nem vall rád… és ahogy tegnap a két szememmel láthattam, Taeminre se
nagyon.
- Miért
érdekel? Engem sem érdekel, hogy te meg Miyeon mikor csináltátok utoljára…
- Tegnapelőtt.
Szóval?
- Most
mondtam, hogy nem érdekel! – Nevetnem kellett a helyzet abszurditásán. – Ne
nézz már így, nem rád tartozik…
- A legjobb
barátod vagyok, naaa, légyszi!
- Ez
hálószobatitok, amiben benne van a „titok” szó, úgyhogy…
- Légyszi…!
Naaa, Kibum, ne csináld már!
Lehetetlen alak… Mint egy rossz gyerek. Néha az
őrületbe kerget a hülyeségeivel, mégsem tudok rá mérges lenni egy percig sem az
ilyenek miatt. Egy lemondó sóhaj után megadtam neki a választ.
- Nem
feküdtünk le. Taemin be volt indulva, de…
- De?
- Baromi
részeg volt, és nem akartam, hogy ő ne emlékezzen rá! Úgyhogy leállítottam.
Csak csók volt.
- Szóval
mégsem igaz az a „semmi nem történt”-duma! Ha olyan csók volt, amit tegnap
voltatok kedvesek prezentálni az orrunk előtt, akkor az már javában nem
„semmi”.
- Semmi
olyan, ami rád tartozna, te pletykás vénasszony! Tuti, hogy el fogod mondani a
többieknek, aztán ezen fogtok csámcsogni… – sóhajtottam, aztán a fejem a
tenyerembe támasztva röhögtem a jeleneten.
- Hát… – a
tarkóját vakargatta – tulajdonképpen fogadtunk…
- Igazán? –
A szemöldököm megemelve fordítottam felé a fejem. – És te mire fogadtál?
- Maradjunk
annyiban, hogy elveszettem a fogadást, jó? – kínosan nevetgélt, míg én
színpadiasan megforgattam a szemem. De legalább már értettem, miért volt ilyen
kíváncsi.
- És a
többiek?
- Jaejoong
azt mondta, csak csók lesz, Jokwon pedig arra tippelt, hogy valamelyikőtök
beájul.
- Mir?
- Ugyan
már, Mir hulla részeg volt, meg se tudott szólalni – legyintett. – De ő is
biztosan arra szavazott volna, amire én.
- Az fel
sem merült bennetek, hogy haza jövünk, és békésen alszunk, igaz?
- Ugyan,
Kibum… – kuncogott. – Elég jól ismerünk már. Ráadásul most jöttetek össze,
régóta facérak vagytok mindketten, és már nem voltatok épp józanok sem, úgyhogy
teljesen érthető lett volna. Igazából fel sem merült bennem, hogy nem élsz a
lehetőséggel…
Ó,
hogy az a…
- Ilyen
perverznek tűnök?
- Párkapcsolatban
élsz, szóval ez nem perverzió… Ez tök egészséges.
- Te már
csak tudod, hogy mi a perverz és mi nem, igaz? Kifaggatni a haverodat arról,
hogy dugott-e a pasijával, szerintem eléggé perverz.
- Maradj
már! Most egy darabig nem foglak piszkálni vele.
- Igen? És
meddig?
- Addig,
amíg feltűnően vigyorgós nem leszel. Ha történik valami jó, mindig ezt csinálod
– kacsintott.
- Hahj,
remek…
- Mennyi
faggatás-mentes napot adsz magadnak? Vagy számoljunk hetekben? Á, arra nincs
szükség!
- Annyi
időt adok neki, amennyit szeretne. Pont.
- Milyen
lovagias lettél hirtelen! Mikre nem képes a szerelem… Most tűnik fel; picit
mintha érettebb is lennél…
- Azt
mondtam, hogy pont. Téma lezárva. Nem szeretem, amikor a szexuális életemet
elemezgeted…
- Ja, pár
nap múlva meg majd le se lehet lőni, annyit fogsz áradozni miatta!
- Oké,
váltsunk témát!
#
Kibumnál aludni… különösen jó volt. Maradtak
homályos fontok a péntek esti hazatérésről, de miután elmesélte, mik történtek,
elkezdtem emlékezni rájuk. Hülyén viselkedtem, elég rámenős voltam, de nem
bántam semmit.
Tánc közben visszaemlékeztem a legpikánsabb
emlékemre, amikor Key fölém hajolt, míg én majdnem meztelenül feküdtem az
ágyán, és vadul csókoltuk egymást. A hátam is beleborzongott, annyira
szenvedélyes volt az élmény. Talán még el is pirultam egy kicsit, amikor
eszembe jutott, mit műveltem, és hogy mi mindenre lettem volna még hajlandó, ha
nem állít meg, és nem beszél le a további terveimről.
Életemben nem éltem még át hasonlót.
Akkor nagyon akartam. Akárhogy is nézzük, hosszú
évek óta nem kerültem közeli kapcsolatba senkivel, így érthető volt a vágyam,
de… már a kezdetektől jobbnak láttam, ha egy picit várok vele. Fel akartam
készülni rá, erre előző este majdnem fejest ugrottam a mély vízbe.
Végül örültem, hogy Key leállított. A vágyaim
már hosszú idők óta érlelődtek, ám azzal nyugtattam magam, hogy pár napot, már
igazán kibírnak. Viszont emlékezni akartam erre is, mint az első csókunkra.
Végül a táncolás közben arra jutottam, hogy
hálával tartozom neki, amiért gondolt rám is – más nem biztos, hogy megtette
volna, és úgy éreztem, pontosan ez volt az igazi jele annak, Kibum mennyire
szeretett engem.
Eldöntöttem, hogy a közeljövőben valahogyan
megköszönöm neki.
.
2 megjegyzés:
Ez de édes lett! Nem is számítottam ma új részre! Remélem hamar jön a kövi is, mert nagyon kíváncsi vagyok a másik szál folytatására is! Az most kicsit izgibb. :) De ez meg édesebb és cukibb! Most itt folyatom a nyálam és nem bírok magammal! :) Gratula, nagyon jól írsz! :)
Annyira bírom ahogy Jjonghal szívják egymás vérét :DDD Olyan édesek :DD Tae meg milyen kis cuki, ahogy visszagondol :) Kíváncsi vagyok mivel fogja megköszönni ^^ :3
Megjegyzés küldése