2014. április 11., péntek

55. rész


Zene: SHINee – Symptoms

55. rész

#

Alig nyomtam meg a csengőt, egy pillanattal később már hallottam is a léptek zaját odabentről, majd kulcsok csörgése csilingelt a fülemben, és végül feltárult az ajtó.
Key mosolygó arca mindig felvillanyozott. Olyan volt, mint egy energiabomba, akiről az ember azt hinné, hogy a legrosszabb pillanatokban is egyetlen mosolyával elűzi a bajt. Nagyon szerettem benne, amikor így viselkedett.
Egy halk köszönés után megfogta a csuklóm, és behúzott a lakásba. Belökte utánam az ajtót, majd a falhoz tolt, és nagyon óvatosan megharapta a számat, amit utána a nyelve hegyével is végigsimított.
- Látom, jó kedved van – jegyeztem meg egy féloldalas vigyorral a szám sarkában.
- Úgy döntöttem, nem érdekel, hogy Minho tud-e rólunk, vagy sem. Addig, amíg itt leszel velem, semmi más nem érdekel – suttogta, aztán puhán megcsókolt, majd hátrébb lépett, hogy én is tudjak mozogni. Levettem a dzsekim, a fogasra akasztottam, és követtem őt befelé a lakásba.
- Milyen volt az órád? – kérdezte visszafordulva.
- A gimisek nagyon elemükben voltak. Ha az előtte lévő órám nem maradt volna el, most tuti, hogy hulla lennék. Amúgy jó volt, csak fárasztó.
Hátra mosolygott, aztán jobbra fordult. Most az otthonosan berendezett konyhájába vezetett, ahol az asztalon egy tálban gyümölcs, egy kis nasi, és néhány pohár állt. Rögtön kiszúrtam a kis méretű poharakat.
- Megint soju?
- Nem, sokkal jobb. Tequila – s ezzel előkapta a szekrényből a jellegzetes üveget, majd a gyümölcsös tálba nyúlt a citromért, és azt is felmutatta.
Felnevettem. Nagyon aranyos volt, ahogy mindkét kezében tartott valamit, és kíváncsian felhúzva a szemöldökét, vidáman mosolyogva várta a válaszom.
- És most mit ünneplünk?
- Semmit. Péntek van, mi pedig fiatalok vagyunk, és ilyenkor bulizni kell.
Felkönyököltem, és megtámasztottam a kezemen az állam. – Házibuli?
- Aha – megrántotta a szemöldökét. – VIP. Annyira privát, hogy csak két ember van fent a listán. A hátránya, hogy senki nem tölti ki nekünk a piát, és DJ sincs, úgyhogy mindent magunknak kell megoldani.
- Szerintem kibírjuk – nevettem.
Leült mellém, két kis pohárba már töltötte is az erős italt, majd felvágta hozzá a citromot, és elém tolta az adagomat és a sótartót. Koccintottunk, aztán egy pillanattal később már üresek voltak a poharak.
Rá néztem, és kicsire összehúzott szemekkel néztem az övébe.
- Van egy olyan sejtésem, hogy ma nem szándékozol hazavinni – a szemeimmel a poharak felé pillantottam, miközben közelebb hajoltam hozzá.
- Jól sejted – vigyorgott. – Azt terveztem, hogy reggelig nem engedlek haza. Reggel is csak akkor, ha megkapom belőled az aznapra szükséges adagomat. – Kacsintott egyet, mire én elvigyorodtam, aztán közelebb bújt hozzám türelmesen vártam, hogy a szája az enyémhez érjen.
Mikor megtörtént, olyan lassan és selymesen csókolt, mint még soha. Annyira mély volt, és olyan gyengéd, mint a tenger, körbe ölelt és felemelt, de csak a felszínén úszhattam, és nem érhettem el a mélybe.
Majd megéreztem a nyelvét, ahogy finoman megérinti az ajkaim, s ettől minden annyira… sűrű lett. A szája lassan egyre többet követelt, s ahogy követtem a tempót azt éreztem, mintha az a tenger magának akarna. Fokozatosan éreztem, ahogy beszippant az örvény, s már csak azt vettem észre, hogy sóhajtozva kapkodtam a levegő után.
Egy kicsit hátrébb húzódtam és a vágytól csillogó szemeibe néztem. Gyanítottam, hogy az enyémek is ugyanígy csilloghattak.
- Mi a baj? – aggódott, hallottam a hangján.
- Semmi…
- De mondd el. Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad.
- Akkor menjünk a szobádba.
Egy másodpercre meghökkent, láttam a szemében, majd amikor megértette, mire célzok, lassan beharapta a száját. Közben végig a szemembe nézett.
Azt hittem, hogy nagyon megleptem, de egy pillanattal később már gyermekien mosolygott. A szeme csillogása nagyobbnak mutatta a szemeit, kifejezetten aranyos volt.
Visszahajoltam az arcához egy rövid csókért, közben megmarkoltam a csuklóját, ami a vállamnál volt. Az ujjai a kezembe simultak, majd éreztem, ahogy az ajkai elválnak tőlem, és a kezemet megszorítva felhúz a székről, és kihúz maga után a konyhából.
Pár lépés után az ismerős hálószobában találtam magam. A legutóbbi alkalommal, amikor itt jártam, az egy elég görbére sikerült este B-terve volt. Nagyon részeg voltam, Key nem tudott, vagy talán nem is igazán akart hazavinni, így töltöttem nála az első éjszakámat.
Csak egy hete volt.
Nem is emlékszem pontosan mindenre, de az még dereng, amit félig öntudatlanul az ágyában műveltem. Megvadultam, mondhatni. Erre a gondolatra elmosolyodtam, amikor Key az ajtófélfának nyomott, és beleharapott a nyakamba. A merész emlékek egy pillanat alatt foszlottak semmivé, és ekkor már tudtam, hogy aznap este még merészebbekkel fogjuk megölteni a szobát.
Az oldaláról a csípőjére csúsztattam a tenyerem, és hátrébb toltam őt, hogy aztán az ágy felé vezessem, de átvette tőlem az irányítást, és egy pillanattal később már csak azt vettem észre, hogy az ágyra teper és tovább csókolgat, ahol csak ér.
- Gyorsan vége lett a házibulidnak – cukkoltam, amíg ő a vállam kényeztette.
- Kit érdekel? – sóhajtotta. – Különben is, csak most kezdődik. – Huncut vigyorra görbült a szája, amikor újra a nyakamhoz hajolt.
- Akkor még jó, hogy nincs DJ. Nem örülnék egy harmadik embernek az ágyadban…
- Ó, fogd be! – Felemelkedett, és közelről a szemembe nézett. – Hülyeségeket beszélsz, mint Jonghyun! – s mintegy végszóra, a lábát átvetve fölöttem mélyen a csípőmre ült, a kéjes nyögésem pedig egy csókkal fojtotta belém.
De nekem nem volt elég, piszkálni akartam egy kicsit, hogy feltüzeljem, és ezáltal ő is engem. Látni akartam a kipirosodott arcát, a lassú sóhajra nyíló ajkait, és a heves tűztől izzó szemeit.
- És Jonghyunnal is ezt csinálod, amikor hülyeségeket beszél? Addig csókolod, amíg csendben nem marad?
Élesen villant a szeme, de volt benne egy kis huncutság is. – Az csak egyszer történt meg, és az is évekkel ezelőtt volt! És ne panaszkodj, ő úgy gondolja, hogy miatta csókolok olyan jól – mondta vigyorogva, és egy pillanatra felvonta a fél szemöldökét.
- Ah, értem, akkor máris megérte.
- Ó, szóval megérte…! – vigyorodott el. – És téged ki tanított?
- Született tehetség vagyok.
Még szélesebb lett az arcán a vigyor, a keze pedig az oldalamról a mellkasomon keresztül felcsúszott a nyakamra. – Akkor mutasd, mit tudsz.
Nem kellett kétszer kérnie. Megvártam, amíg újra lassan a számhoz merészkedik, aztán a derekánál fogva magam mellé rántottam és fölé tornyosultam. Láttam a szemében a meglepődést, hallottam a meghökkent sóhaját, amit egy pillanattal később egy sokkal ellazultabb váltott fel, amikor az ajkaira martam, és olyan szenvedéllyel csókoltam, hogy azt egy életre ne tudja kiverni a fejéből.
Többször is sikerült előcsalnom belőle a halk, torokhangú nyögdécseléseit, amiktől a fülem minden alkalommal bizseregni kezdett, és a tarkómon felállt a szőr. A lábai még mindig körbefonták a testem, az ujjai simították a bőröm, ám a nyelve megadta magát az enyémnek, és hagyta, hogy fokozatosan az őrületbe kergessem.
Mikor elengedtem az ajkait, a füléhez hajoltam, óvatosan ráharaptam, párszor hozzáértem a nyelvem hegyével, s mikor éreztem, hogy a körmei a hátamba vágnak, vigyorogva suttogtam a fülébe:
- Elégedett vagy?
Nagyot nyelt, hogy válaszolni tudjon. – A minőséggel, vagy a mennyiséggel? – Mindketten erőtlenül felnevettünk. – Mert a mennyiség terén még lenne kifogásolnivalóm…
Újabb sóhaj hagyta el a száját, amit a következő csókkal hallgattattam el. Az ajkai már vörösek voltak, és úgy izzottak, mint a parázs. A keze a pólóm aljánál tevékenykedett, aztán gyorsan feltűrte rajtam, és kibújtatott belőle. A többi ruha is gyorsan eltűnt az ágy mellett, s a kezeink úgy jártak a másik fedetlen testén, mint a korcsolya a jégen.
Key már készen állt. Nem is tartott sokáig, már biztosan nagyon kívánt engem. A pupillái tágan meredtek rám, majd nem sokkal később a szemei összeszorultak a pillanatnyi fájdalomtól. Vigyáztam rá, de nehéz volt, és mikor éreztem rajta, hogy újra ellazul, már nem volt megállás. Kapkodtunk a levegő után, egymás után törtek fel belőlünk a nyögések és a morgások, felhevült testünkön gyöngyöztek az izzadtságcseppek, majd forró hullámként elöntött a gyönyör, és lassan a mellkasára borultam.
Mellé csúsztam, hallgattam egy kicsit a lassuló szívverésünket, majd éreztem, ahogy a karjaival magához szorít, majd adott egy utolsó csókot, és a nyakamhoz bújt.
Aznap este így aludtunk el.
 .

2 megjegyzés:

KeyGiCat írta...

OMG!! Ez de cuki és egyben lasdmaskjdnsakj rész lett :333 Ezt a szálat nagyom imádom, a másik meg :SSSSS .... Key sose tenne olyat...de várom a kövit :)

Ence írta...

Újabb TaeKey jelenet! *-* Kíváncsi vagyok, mikor cserélnek felállást. Oké, Taemin tuti nem készült még fel rá. De így annyira imádom. :)

Megjegyzés küldése