59. rész

Zene: TVXQ – Something

http://www.youtube.com/watch?v=czkUPZZ7EvI

59. rész

#

Jót tett, hogy kiszellőztettem a fejem Minhoval. Nem éreztem úgy, hogy a reggeli rémálmomon kellene rágódnom, hanem elterelte a figyelmem. Rengeteg dologról beszéltünk, csomó mindent mesélt, amikre az elmúlt hónapokban nem került sor.

Újra éreztem, hogy barátok vagyunk. A legjobbkor jött, éppen akkor, amikor kezdtem volna azt érezni, hogy eltávolodtunk egymástól, bebizonyította, hogy ő még mindig ugyanúgy viszonyul hozzám, ahogy régen.

Nem változott semmi, ami a legmegnyugtatóbb dolog volt a világon. Nem kezelt másként azért, mert egy fiúval jártam, nem tett kétértelmű megjegyzéseket, nem kérdezősködött.

Olyan könnyű volt Minho barátjának lenni.

Egyszeriben a telefonom rezgése zavarta meg a vidám beszélgetésünket. A zsebemhez kaptam, ekkor láttam, hogy egy üzenet érkezett Keytől.

„Ma a haverokkal bulizok. Nem tudtam lerázni őket… Remélem, nem volt velem ma terved, de ha mégis, holnap egész nap a tiéd lehetek. K.”

Mosolyra görbült a szám. Szerettem, amikor ilyen játékos hangulatban volt, és örültem, hogy nem kellett megmagyaráznom, miért töltöm az estét Minhoval. Nem, mintha hátsószándékom lett volna, vagy át akartam volna verni, de úgy vettem észre, hogy ő a kelleténél jobban aggódott Minho miatt. Valószínűleg csak azért, mert ő is meleg…

- Szerintem induljunk! – szólalt meg. – Szomjas vagyok, és nem akarom, hogy Hyunwoo előbb érjen oda nálunk.

- Ő is jön? – felé fordítottam a fejem és csodálkozva néztem rá.

- Már hogyne jönne! Hónapok óta először bulizol velem, ebből őt se fogom kihagyni! Csapat vagyunk – vigyorogva kacsintott rám egyet.

- Akkor mire várunk? Induljunk már!

#

Minhoval elfoglaltuk az egyik legjobb helyet a bárban. Láttuk a táncoló embereket, a pultot, és kényelmes volt az ülés is. Borozgattunk, amikor Minho integetni kezdett a közeledő Hyunwoo-nak.

- Kezdtem azt hinni, hogy csak azért jössz, hogy hazavihess minket! – mondta neki, én pedig vigyorogva lekezeltem vele.

- Valaki mondja már meg nekem, Lee Taemin mióta jár bulizni? – kérdezte ironikusan Hyunwoo köszönés helyett, aztán lekezelt Minhoval is, és leült mellé.

- Fura, mi? Kiderült, hogy jobb dolga sincs szombat esténként, mint várni, hogy kivel tudna elmenni bulizni, úgyhogy Taeminnie mától szombatonként a miénk – újságolta Minho, aztán kacsintott rám egyet.

Nem akartam elrontani a hangulatot azzal, hogy ellenkezni kezdek. Jó volt, hogy végre együtt voltunk mi hárman, és nem akartam azzal visszakozni, hogy néhány szombat estémet szeretném Keyre áldozni. Örültem, hogy végre újra visszataláltam a normális, szociális életbe, és nem csak a munkamániámnak éltem. Úgyhogy inkább megtartottam magamnak, és szélesen visszavigyorogtam rájuk.

- Akkor jók lesznek a szombatjaink! Különben meg mit isztok?

- Bort.

- Hűha, félszáraz! Tölts nekem is, aztán igyunk valami keményebbet.

- Én nem foglak hazavinni. A múltkor is én vittelek.

- Taemin, hazaviszel?

- Legfeljebb akkor, ha nem itatsz le.

- Még mindig olyan gyorsan megüt a pia?

- Gyorsabban – nevettem. – Évek óta alig ittam alkoholt, elszoktam tőle – és a hatására elég vállalhatatlan viselkedésbe kezdek, tettem hozzá magamban, s közben az előző heti szombat esti bulira gondoltam.

- Sebaj, majd megedzünk! Ugye, Minho? – az említett erre mélyen bólogatni kezdett. – Végre te leszel a diák – nevetett.

- Hogy én a diák? Jó, hogy már házit nem adtok!

- Jó, hogy mondod! – szólalt fel lelkesen. – Minden reggel le kell húznod valami rövidet! Tánchoz pont jó lesz, javítja az egyensúlyt!

- Hyunwoo, azt hiszem, így is elég jó az egyensúlyom… – mondtam rögtön, mire Hyunwoo csak kacsintott egyet.

- Mindig van feljebb, Taeminnie!

*

- Ne már, Kibum, hol hagytad a jó fej feledet? – kérdezte azonnal Mir, amikor leültem mellé és Jaejoong mellé az asztalhoz, aki kortyolás közben intett nekem egyet. A másik két jómadár még nem ért oda a törzshelyünkre.

- A haverjaival van, ha annyira érdekel. Mellesleg sziasztok.

- Azt hittem, most már mindig jönni fog veled!

- Taemin nem a kiskutyám, hogy mindig hozzam-vigyem magammal…

- De örülnél neki, ha az lenne! – röhögött.

- Jesszus, Mir, de állat vagy – szólt közbe Jaejoong, és a fejét fogta. – Csak addig ne beszélj, amíg meg nem ittam három sört, utána hallgatlak.

- Jó, megbeszéltük. Key, te meg legközelebb hozd el őt is!

- Majd eljön, amikor el tud. Én amúgy is jobban szeretem, ha zavaró tényezők nélkül találkozunk… – vigyorogtam, és a számat harapdálva lenéztem a kezeimre.

Mir egy pillanatig furcsán nézett, Jaejoong pedig majdnem belefulladt a sörbe, miközben ivott.

- Ezt nem hiszem el! Jonghyun megmondta, hogy csak napok kérdése! Emlékszem, a többiek egy hete szavaztak, amikor én ki voltam ütve, hogy egymásnak estek-e!

- Igen, és én nyertem – tette hozzá Jaejoong.

- Mit nyert ki?

A pult mellett hirtelen feltűnt a két hiányzó láncszem.

- Jonghyun, tudtad, hogy Kibumék a héten lefeküdtek egymással?

A kérdezett olyan arckifejezést produkált, amilyet még soha nem láttam tőle, de Jokwon szemei is látványosan elkerekedtek. Szörnyű viccesen néztek ki, úgyhogy felnevettem.

- Hát… igazából nem ez lep meg, hanem az, hogy nem tudok róla. Key, miért is nem tudok róla?

- Azért, mert volt más, akivel foglalkozhattam a héten. – Jonghyun leült a mellettem lévő székre. – Most miért nézel rám így, Jonghyun… Az előbb nem azt mondtad, hogy nem lep meg a dolog?

- Mikor is történt ez?

- Semmi közöd hozzá.

- Oké, kinek hozhatok sört? – kérdezte Jokwon, és mindenkire ránézett. Mir kivételével mindenki kért.

- Mi van veled ember?

- Ma ihattok, mert én kinéztem egy lányt ott odébb! – vigyorgott rá mindenkire, miközben felállt, aztán hátra fordult. – Azért ne hányjatok össze semmit!

- Csak így lelép?

- Hadd lépjen – mondta egy vállrándítással Jaejoong. – Most még józan, talán sikerül neki bevágódni nála. Megyek, segítek Jokwonnak.

Abban a pillanatban, amit Jaejoong felállt az asztaltól, Jonghyun a könyökével meglökte a karom.

- Mondd már meg mikor volt!

- Istenem… – A szemem forgatva felsóhajtottam. – Szerda este.

- Király. Aznap este Miyeonnal voltam, szóval így már nem is irigyellek érte – vigyorgott szélesen.

- És tegnap – tettem hozzá egy gonosz vigyorral az arcomon, majd rákacsintottam. – Csak hogy legyen miért irigyelned.

 .