3. rész

Zene: Lady Gaga – Just dance

http://www.youtube.com/watch?v=mu3gWaOON1w

3. rész

Egy hagyományos próbaterembe vezetett. Odabent már páran bemelegítettek, köszöntem nekik, majd Taeminre néztem.

- Megkérhetlek titeket, hogy itt hagyjatok egy kis helyet? Úgy, igen, annyi elég lesz, köszönöm – szólt, aztán találkozott a tekintetünk. – Körülbelül öt percem van, remélem, nem gond. Ha mégis, akkor jövő héten visszajöhet, és addig fel tud készülni.

- Nem. Jó lesz most. Így nincs időm izgulni – nevettem el magam, aztán ő elmosolyodott.

- Egy egyszerű zenét választok, rendben? – kérdezte, és a telefonjával a hangfal felé sétált. Bólintottam, és beálltam a tükörrel szemben, onnan figyeltem, mit csinál. Elindította a zenét és a tükörhöz sétált.

Mikor beindult a ritmus, táncolni kezdtem. Kicsit el voltam szokva már tőle, nem is voltam bemelegítve, de így is megpróbáltam beleadni mindent. Elengedtem a fejemben lévő szabályokat, és kicsit az ösztöneimre hallgattam, úgy mozogtam – és tetszett, amit a tükörben láttam.

Felé pillantottam egy másodpercre – összeszűkült szemmel vizsgálta a táncom, és nagyon komolynak tűnt. Nem sokkal később felemelte a kezét, és a hangfalakhoz ment, hogy lekapcsolja a zenét. Megálltam.

Hüvelyk ujjával az állát piszkálta, gondolkodva nézett maga elé, aztán rám. Kicsit megijesztett – eszembe jutott, ő hogyan táncol, és ennek gondolatára rögtön alább hagyott az önbizalmam. Persze, magamhoz és a több hónapos kihagyásomhoz képest jó voltam, de… de hozzá képest nem.

A szemembe nézett – nem sugallt se jót, se rosszat, inkább tanulmányozta az arcom. – Nos…

- Mit szól?

- Tetszett, ahogy táncolt, az is, ahogy megmutatott nekem egy kicsit magából – mondta homlokráncolva. – A mozdulatok elég látványosak, de mégis stabilak és pontosak voltak. Igen, mondhatom azt, hogy tetszett, de ez egy könnyű dal volt. – Izgatottan rágtam az alsó ajkam. – Mondja, hogy áll a dubsteppel?

- Volt már vele dolgom.

- Van egy javaslatom – szólt és az órájára pillantott. – Három perc múlva kezdődik az órám azzal a csoporttal, akiket tegnap látott. Maradjon itt, nézze végig, úgy is nem régen kezdtünk új koreográfiát, aztán a végén megbeszéljük, hogy marad-e – mondta, s dobott felém egy szelíd mosolyt.

- Rendben – bólintottam, aztán leültem az oldalsó fal mellé, hogy ne zavarjak senkit. Amikor leültem, egyre többen érkeztek meg, mindenki ledobta valahová a vizes flakonját, és beálltak a helyükre. Pár perc késéssel az utolsó ember is megérkezett, majd Taemin a csapat elé állt, és elkezdték a bemelegítést.

Figyeltem, ahogy mozogtak. Nagyon nehéz nyújtómozdulatokat csináltak, mégis csak pár ember arcán láttam, hogy megterhelő lenne, a többiek rezzenéstelen arccal hajtották végre a gyakorlatokat. Taemin végig csinálta velük, és a tükörből nézte, ha valaki lazsált.

- Gyerünk, Hyunwoo, ne hagyd abba! – szólt az egyik srácnak, aztán újra a bemelegítésre koncentrált, s csak akkor szólalt meg legközelebb, amikor a végéhez értek. – Oké, akkor most lássam az eddigi koreográfiát az első két számra. Tudom, régen nem foglalkoztunk már ezzel, úgyhogy el fogom nézni, ha hibáztok valahol. Mindenki álljon a helyére – mondta, és újra a hangfalakhoz ment, hogy berakja a zenét a lejátszóba, aztán egy kis távirányítóval a kezében indult tovább.

Mikor megszólaltak az első dallamok a csapat táncolni kezdett, Taemin pedig a tükörhöz sétált, és onnan nézte őket. Ugyanazzal a vizsgálódó tekintettel figyelte a mozgásukat, mint előtte az enyémet – a szemei kissé összeszűkültek, az ajka egy nagyon picit csücsörített. Aztán már csak azt vettem észre, hogy nagyot bólintott, s mikor a táncosokra néztem, ők már csípőre tett kézzel álltak. El is felejtettem nézni az új koreográfiát, annyira a tanár reakcióival voltam elfoglalva.

- Jó, lesz, bár a vége kicsit szétesett – nézett végig rajtuk. – Néhányotoknak nem sikerült már elkapnia a ritmust, úgyhogy most majd erre rágyúrunk egy kicsit, aztán tanuljuk tovább. Szorgalmas voltam ám – itt elmosolyodott –, és kitaláltam a folytatást.

- Tetszeni fog nekünk, tanár úr? – kérdezte egy kedves arcú lány a második sorból.

- Ó, garantálom, hogy tetszeni fog – szélesedett ki a mosolya –, ahogy azt is, hogy izzadni fogtok, mire megtanuljátok – nevette el magát. – Mindenki a helyére, még kétszer átvesszük az egészet, és csak utána finomítunk.

Folytatódott az óra, én pedig egyetlen percig sem unatkoztam. Fejem a térdemre hajtottam, úgy néztem őket. A táncosok lelkesek voltak, Taemin pedig kedves, és odafigyelő tanár. Nem kellett szigorúnak lennie, mert a diákjai szerették, és ez a hangulaton is érződött – sokat viccelődtek egymással, Taemin is vicces neveket adott a figuráknak, a lépéseknek. Nem is csodáltam, hogy a csapat úgy élvezte az órákat – még én, mint kívülálló is jól szórakoztam.

Odafigyeltem mindenre, amire csak tudtam – a táncosok mozgására, a lépések kisebb részleteire. Akartam ezt. A részese akartam lenni.

- Nos, hogy tetszett? – sétált oda hozzám Taemin az óra végén. A táncosok már szedték össze a cuccaikat, és sorra hagyták el a termet.

- Eszméletlen volt – bólogattam elismerően. – Mit kell tennem, hogy felvegyenek?

- Beszélni a tanárral, hogy vállal-e. De mivel a tanár én vagyok, ezért csak annyit tudok mondani, hogy az óra előtt elég jól táncolt, szóval, ha be tudja hozni a lemaradást, akkor vállalom. Odafigyelt a koreográfiára?

- Igen, a mostanit nagyjából meg is jegyeztem, de az előtte lévőket nem.

- Mit gondol, ha mondjuk két-három alkalommal korrepetálom Önt, meg tudja tanulni?

- Igen, persze – a szemeimben vidám fény csillant.

- Akkor Ön mostantól a Spectrum tánciskola diákja – mosolyodott el. – Ha már így alakult… tegeződhetünk? – kérdezte kissé félénken. – Nem muszáj, csak úgy nézem, egy idősek lehetünk.

- Igen, persze – bólogattam.

- Ó, és a „Tanár úr” megnevezés nem kötelező ám, csak a nagyon régi diákjaim hívnak így. Nem sikerült leszoktatnom őket róla.

- Rendben, ezt megjegyzem – kuncogtam.

- Menjünk, szólok Sohee-nak, hogy regisztráljon téged, aztán pedig hétfőn találkozunk. A fél nyolc megfelel? Akkor van vége az utolsó edzésemnek.

- Fél nyolc? Igen, az jó lesz.

Visszamentünk az előcsarnokba. Az információs pulthoz sietett.

- Noona, tudna adni Kibumnak egy regisztrációs lapot? – a korábbról már megismert fiatal nő kedvesen rám mosolygott, aztán keresgélni kezdett az íróasztalán. – Nekem viszont mennem kell, még össze kell szednem magam a következő órámra. – Bólintottam, aztán átvettem a papírjaimat Sohee-től. – Akkor viszlát hétfőn.

 .