9. rész

Zene: SHINee – Lucifer

http://www.youtube.com/watch?v=vnd7FQFNsJo

9. rész

*

Jonghyun és én másnap együtt ebédeltünk, aztán elmentünk sétálni, akkor meséltem el neki mindent, ami előző nap történt. Eléggé megdöbbentettem…

- Komolyan elhívtad egy randira? – hüledezett. – Azta, Kibum, te aztán nem viccelsz!

- Nem. Nem randira, csak elhívtam. Dumálni, érted…

- Psh… persze – legyintett. – Tudunk róla még valamit, amit legutóbb nem?

- Hát… – megvakargattam a nyakam, amikor erre gondoltam. – Ami azt illeti, igen. De ha ezt elmondom, halálom napjáig szekálni fogsz vele, úgyhogy jól meggondolom, hogy az orrodra kössem-e.

- Imádnám, ha halálodig szekálhatnálak vele! Mesélj! – Olyan gyermeki izgalomba jött, nem tudtam megállni nevetés nélkül.

Nagyot sóhajtottam, aztán az ujjaim tördelve, de mégis vigyorogva belekezdtem.

- Tegnap beszélgettem egy régebbi diákjával, ő kotyogta el, hogy amikor Taemin elkezdett ott dolgozni, akkor olyan pletykák keringtek róla, hogy volt barátnője, de korábban látták fiúkkal is… de szerinte csak rosszindulatú pletyka az egész – tettem hozzá gyorsan.

Jonghyunnak először leesett az álla, aztán eszeveszett nevetésben tört ki. Alig bírta visszatartani, hogy parkban pihenőket ne zavarja.

- Tudtam, hogy ezt fogod csinálni… Ahj, minek mondtam el…?

- Már előre látom! Te leszel az, aki majd megmutatja a nagyfiúnak, hogy a szíve mélyén mire vágyik! Alig várom, hogy lássam, mi lesz a vége!

- Milyen nagyfiúról beszélsz, Jonghyun? Fiatalabb nálam.

- Igazán?

- Két évvel.

- Áh, ez milyen izgi! Akkor lehetsz te a domináns fél! Persze csak ha hagyja…

- Jonghyun… – szóltam rá fáradtan.

- És amikor majd rámászol, emlékezz arra, amit tőlem tanultál! Garantáltan nem tud majd ellenállni neked!

- Arra, amit tőled tanultam? – teljesen felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem. – Mire is gondolsz pontosan?

- Ne add a hülyét – mindenféle idegességet mellőzve nézett rám.

- Ja, hogy már megint az egóddal beszélgetek! – egy színpadias sóhajjal nyomatékosítottam a mondandómon. – Hihetetlen, hogy évekig fel se merült, de ezen a héten minden nap, amikor csak találkozunk. Ennyire rágerjedtél a meleg haverodra, vagy mi van? – vigyorogtam, ő pedig felhúzott szemöldökei alól figyelt engem. Gondoltam egyet, és egy gyors puszit nyomtam az ajkaira, aztán, mikor megláttam az arckifejezését, röhögve elfordultam.

- Key! Hülye vagy?

- Ugyan, mit izgulsz, csak egy kis emlékeztető volt… – tovább nevettem rajta, még a könnyeimet is le kellett törölnöm. – Tudod, emlékeznem kell arra, amit a Mester tanított!

- De nekem barátnőm van!

- Húha! Soha nem történt még ilyen! Azta, most mi lesz? Jön egy mindent elsöprő hurrikán, aztán szétnyílik a föld a lábunk alatt, és az összes bűnös lelket, aki valaha vele egyneművel érintkezett, elnyeli a Pokol tüze! Ez a Világvége, Isten kárhozatra ítélt minket! Meghalunk, mert bűnösök vagyunk, Jonghyun, meghalunk! Fel tudod ezt fogni?

- Ne kiabálj már! – röhögött fel ő is. – Azta, Kibum, de barom vagy… Menjünk innen, mindenki minket néz.

- Aj, olyan buligyilkos vagy!

- Neked ez buli?

- Hát… mindenesetre vicces.

- Beteges humorod van.

*

Elköszöntem Jonghyuntól, és a suli felé vettem az irányt. Mikor odaértem, csak Sohee volt ott, köszöntem neki, aztán érdeklődve kérdezte, hogy miért jöttem. Elmagyaráztam neki, hogy még egy különórám lesz Taeminnel. Nem is faggatott tovább, kérés nélkül odaadta a terem kulcsát, hogy addig, amíg ő meg nem érkezik, én átöltözhessek.

Fel is mentem, lecseréltem a ruháim, de mikor kész lettem, ő még nem volt ott, úgyhogy beálltam a tükör elé, és gyakorolni kezdtem. Mivel a zene csak a telefonomon volt meg, ezért azt leraktam magam elé, és úgy hallgattam. Másodszor álltam neki az elejéről az egésznek, amikor Taemin – már kényelmes melegítőben és sportcipőben – belépett az ajtón.

- Örülök, hogy így gyakorolsz – szólt oda nekem, és mosolygott. – Szia!

- Szia.

- Be is melegítettél?

- Nem, azt még nem. Megvártalak vele.

- Kösz – mondta, és beállt mellém. – Milyen napod volt?

- Jó. Egy barátommal ebédeltem. Neked?

- Otthon voltam, dolgoztam.

- Otthon?

- Aha. A koreográfiákon.

Bólintottam. – Semmi más?

- Á, dehogy – nevetett. – A munkám az életem, nincs szükségem másra.

- Se barátok, se kapcsolat?

- A legjobb barátom a bátyám, kapcsolattal meg majd akkor foglalkozok, ha lesz rá valami kilátásom. Addig keményen táncolok, hogy amikor jön majd az igazi, tetsszen neki a fenekem.

Vigyorogva a tükör felé fordult, hogy nekilásson a bemelegítésnek, én pedig akaratlanul is nyeltem egy nagyot. Eszembe jutottak a Jonghyunnal folytatott szóváltásaink, mire pironkodva hajtottam le a fejem. Elég kínos lett volna, ha meglátja, hogy a feneke említésére milyen vörös lett az arcom…

Aztán csak megráztam a fejem és úgy igazgattam a hajam, hogy minél többet takarjon az arcomból, miközben gondolatban már el is ástam magam.

Édes Istenem, Key, annyira hülye vagy…

.