63. rész

Zene: Kevin Karla & La Banda – Miracles in December (spanish version)

http://www.youtube.com/watch?v=AdUOB-cbzvo

63. rész

*

Siettem a hétfői táncórára. Alig vártam, hogy vége legyen a munkaidőmnek, és végre találkozhassak Taeminnel. Szombat reggel óta nem láttam, vasárnap nem is beszéltünk, és már nagyon hiányzott.

Azt terveztem, hogy este újra elrabolom pár órára, sőt, talán egész éjszakára, ha nincs más dolga. Csak látni akartam őt és élvezni a társaságát, a többi rajta múlt, ahogy mindig.

A nap beragyogta az iskola előtti parkolót, amikor leállítottam ott a kocsit. Kiszálltam, kivettem a táskámat is, majd eszembe jutott az a régebbi becéző csók, amit végül Minho meglátott.

Minden erőmmel azon dolgoztam, hogy megkedveljem a srácot, hiszen mégiscsak az első komoly szerelmem legjobb barátja volt. Erősen próbálkoztam meglátni benne a jó tulajdonságokat, és elfelejteni azokat, amik zavartak. Ki akartam törölni a fejemből minden egyes emléket, amelyikben Minho szemei elidőztek Taemin alakján, de ez már túl nagy feladat volt… egyszerűen annyira idegesítettek ezek az apró momentumok, még ha ártatlanok is voltak, hogy nem tudtam elengedni őket.

Beléptem az iskola ajtaján, köszöntem a recepción ülő Sohee-nek, aztán a megszokott teremhez siettem. Az öltözőben még nem voltak sokan, így kényelmes volt átöltözni, majd amikor visszamentem a terembe, néhányan már nyújtottak, vagy a múltkor tanult lépéseket próbálgatták a tükör előtt.

Nyílt az ajtó, mire odakaptam a fejem, de nem Taemin volt az – gondolhattam volna, mivel ő általában utoljára jön be a terembe, ám én mégis odanéztem.

Minho volt az, arcán széles mosoly feszült, mögötte Hyunwoo nevetgélt. Biccentettek a csapatnak, Hyunwoo még rám is megvillantotta a mosolyát, aztán eltűntek az öltözőben, és csak akkor jöttek elő, amikor Taemin besétált az ajtón.

Kedvesen mosolygott és köszönt a csapatnak, s amíg az asztalhoz igyekezett, ránézett néhány tagra. Én az asztal mellett gyakoroltam, így rám pillantott utoljára, belenézett a szemembe, és azt éreztem, mintha engem egy szívdobbanásnyi idővel tovább figyelt volna – ám a mosolya nem lett szélesebb, csak amikor a két régi barátja is kijött az öltözőkből.

Csak a táncra koncentráltam. Mivel elég bonyolult lépéseket tanultunk, és a zene is nagyon gyors volt, ezért a szokásosnál jobban oda kellett figyelnem. Nem volt időm elkalandozni, vagy máson gondolkodni, így az óra végeztével fáradtan, de boldogan távoztam az iskolából.

*

Otthon üzenetben megkérdeztem Taemint, hogy este találkozhatunk-e. Azt válaszolta, hogy igen, úgyhogy visszamentem, a sulinál megvártam őt, felvettem, és elhoztam a saját lakásomra.

Adtam egy puszit az arcára, amikor beszálltunk a liftbe. A szája sarka egy picit megrándult, majd bámult tovább maga elé.

Végül átöleltem, és megkérdeztem: – Mi történt? Olyan hallgatag vagy.

- Csak… fárasztó napom volt. És rosszul is aludtam… lehet, hogy ez a folytonos hőség teszi.

Lazán beletúrtam a hajába, amivel végre sikerült egy igazi kis mosolyt csalnom az arcára. A lift ajtaja nemsokára kinyílt, én pedig kézen fogva vezettem őt a lakásomig.

Odabent kellemesen illatozott a vacsoránk. Taemin arca egy pillanat alatt felragyogott, aztán hálásan pillantott felém.

- Na, gyere, látom éhes vagy – és bólintott.

Az asztalnál ülve, evés közben mosolyogva néztem, ahogy jó étvággyal falatozik. Nem kellett mondania, hogy ízlett-e neki, hiszen alig pár perc alatt eltüntette a tányérról az ételt.

- Köszönöm! Életet mentettél.

- Kifáradtál?

- Aha, ma reggeltől dolgoztam, ráadásul a koreográfiák is bonyolultak voltak mindkét órámon. De te jó voltál ma, nagyon tetszett, ahogy táncoltál – mosolyodott el.

- Én észre se vettem, hogy figyelsz – ismertem be. – Nagyon koncentráltam, hogy mindenre emlékezzek…

- Semmi gond. Még páran meg is jegyezték, hogy mennyire odatetted magad.

- Komolyan? – Érdeklődve néztem a szemébe. – Kik?

- A lányok. És Hyunwoo is téged nézett, amikor eltévedt, láttam a tükörben. Habár…

- Mi az?

Zavarba jött egy kicsit. – Lehet, hogy ő azért is nézett téged többször, mert… mert a hétvégén vele buliztam, és részegen elmondtam neki, hogy veled járok… – A homlokán ráncolta a bőrt, a száját pedig beharapta, miközben a kikerekedett szemeimbe nézett. – Ne aggódj, nem vet meg, vagy ilyesmi, csak még barátkozik a gondolattal.

- És? Hogyan reagált?

- Megdöbbent, de túl tette magát raja. Minho szerint néhány pohár után azzal is eldicsekedtem neki, milyen jól csókolsz…

Kuncogtam egyet. – És te is emlékszel rá, hogy ezt mondtad?

- Aha… de az én emlékeim elég zavarosak.

- Nem gond – vigyorogtam, majd közelebb hajoltam hozzá, és megpusziltam az ajkait. Megfogtam a kezét, a szobámba sétáltunk, és kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon.

Ahogy szoktam, akkor sem erőltettem semmit. Csak hozzá bújtam, megcsókoltam, és jólesően simogattam a nyakát, amíg el nem vált tőlem.

- Ma csak aludjunk, jó? Nagyon fáradt vagyok…

Bólogattam, mert a szeme tényleg álmosan csillogott. Sokat dolgozott aznap, és mondta, hogy előző éjjel sem aludt túl jól. Rá mosolyogtam, megsimítottam az arcát, magunkra húztam a takarót, és hagytam őt pihenni. Pár perccel később már hallottam a békés szuszogását.

#

Arra riadtam fel, hogy körmök mélyednek a bőrömbe… Abból az állandóvá vált, borzasztó rémálomból, Kibum körmeinek fájdalmas érintése térített magamhoz. Megijedtem egy pillanatra, amikor őt láttam a sápadt holdfényben, aztán rájöttem, hogy én is csak álmodtam, hogy bántott engem. Lefogtam a kezeit, de még így is belém vájtak, aztán meghallottam a keserves nyögéseit magam mellől.

Aludt még, de a jelek szerint semmivel sem volt jobb éjszakája, mint nekem. Könnyek csordultak ki csukott szemhéjai alól, olyan gyorsan vette a levegőt, mintha futott volna, a teste pedig hideg verejtékben úszott…

Nyomasztó látvány volt.

Eltolni nem tudtam magamtól, mert annyira kapaszkodott belém, hogy lehetetlen lett volna. Felébreszteni szintén nem tudtam, csak kapkodta a fejét a hangom után, s nagyon kétségbe esettnek tűnt, majd zokogni kezdett, de még ekkor sem ébredt fel. Végül magamhoz öleltem, és vártam, hogy lassan megnyugodjon.

Aznap éjjel nem aludtam többet.

.